Péterfy-Novák Éva: A ​rózsaszín ruha

Röviden a történetről: 

"Az Egyasszony szerzőjének legújabb tárcanovellái a körülöttünk lévő világról szólnak: nőkről és férfiakról, anyákról és lányaikról, feleségekről és férjekről, gyerekekről és felnőttekről, Nagykörúton innen és túl. Péterfy-Novák Éva éles szemmel fedezi fel a repedéseket a kirakatüvegen, és szókimondóan, ám humorral és empátiával tárja azokat olvasói elé." (forrás)

Az Egyasszony után szinte azonnal a kezembe vettem az írónő novellás kötetét, ami rólunk emberekről szól, a mi mindennapjainkról. Kendőzetlenül mutatja be az életet, aminek az olvasása során mindenki magára ismerhet. Egy két esetben olyan történetek tárultak a szemem elé, amit én is mesélhettem volna az olvasóknak. A rózsaszín ruha után a hétköznapok szürkesége színessé vált. Ezt a kötetet csak kellő empátiával rendelkező személyeknek ajánlom és terápiás olvasásnak nem javasolnám, mert egytől egyig olyan nüánszok vannak benne, ami lehet csak rontana egyes személyek lelkivilágán. Ennyi hazugságról, megcsalásról és megszégyenítésről nem mostanában olvastam, főleg nem ilyen nyílt stílusban. Péterfy-Novák Éva minden könyve olvastatja magát. Az első sorok magába szippantanak és a könyv legvégén kilök onnét, ez történt most is. A húsz történet a szarkasztikus humorra miatt vált olyan szerethetővé, pedig ha nyers tényeket nézzük borzalmas mondanivalójuk van. Szíven talált ismét Éva az Egyasszonyhoz írt novellája, fájt olvasni annak minden sorát, újra és újra a szemem előtt jelentek meg onnét a képkockák majd sírva csuktam be a könyvet. Köszönöm, hogy egy-egy pillanatra az életed része lehettem! Nem tudom, hogy ki hogyan élte meg ennek az olvasását, de néha azt éreztem, mint amikor a Harry Potter életében megjelentek a dementorok és kiszívták a boldogságot és az életet az emberekből. Valahogy ehhez tudnám most a leginkább hasonítani ezt a novellás kötetet. Egy rövid pillanata eltűnt a nevetés, a jókedv és a boldogság, helyére valami más érkezett meg, ami a felnőtt lét egyik velejárójának is mondható. Ahol nők vannak ott a férfiak is felbukkannak és máris „A rózsaszín ruha” történeteiben találjuk magunkat. 

A fülszövegből kiderül, hogy Péterfy-Novák Éva tárcanovallákat írt ebbe a könyvbe, de vajon mindenki tisztában van ennek az irodalmi fogalomnak a jelentésével? Miben különbözik a novellától? A tárcanovella egy-egy rövid elbeszélést tartalmaz, fogalmazhatnék úgyis, hogy egy kiragadott képkockát ír le vele az író, így ez a műfaj nem engedheti meg magának a bőlére engedett cselekményszálat. Ezzel szemben a novella is rövid elbeszélés, aminek a legvégén az esetek többségében egy csattanó vagy a tanulság található. Kevés szereplő található benne, az elbeszélése egyenes, szűkre szabott, majd a végéhez közeledve egy gyorsított tempót vesz fel, ami a végkifejletben csitul le. (forrás) 

Elsősorban azoknak az olvasóknak ajánlom ezt a kötetet, akik ismerik az írónő korábbi könyvét és figyelemmel kísérik azóta a mindennapjait. Éva egy nem mindennapi erővel rendelkező asszony. Hacsak a húsz novella egyharmada fikció és nem vele történt meg akkor fellélegzek, de ha mindet a saját életéből ragadta ki, akkor arra nem találom a megfelelő szavakat. Ennyi szenvedés után egy ember hogy képes mosolyogni a világra? 

Péterfy-Novák Éva

Felkeltettem a kíváncsiságodat?

Akkor ITT meg tudod rendelni a könyvet.

Ha nem szeretnétek lemaradni a legfrissebb értékeléseimről, akkor lájkoljátok be az

Adry olvasósarka Facebook oldalt.