Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek
Röviden a történetről: „Nyilánszki Mari hétéves. Egy Tisza-menti kisvárosban él, fullasztó, szeretet nélküli közegben. Kopogós cipőről, Barbie babáról és arról álmodozik, hogy az anyukája, amikor nagy ritkán hozzá szól egyáltalán, ne úgy szólítsa, hogy „Mari, fiam”. Nem csoda hát, hogy amint tud, elmenekül otthonról. Önmagát és a boldogságot keresi, de vajon képes-e a boldogságra az, akit olyan hosszú ideig csak boldogtalanság vett körül?” ( forrás ) Szentesi Éva munkásságával már évek óta szerettem volna megismerkedni, de magam sem tudom miért, de mindig csak halogattam, de most az újévet az ő kisregényével kezdtem, ami egy vérbeli magyar társadalomrajz lett. Éva írására a nyes, a durva, a meghökkentő és nem utolsósorban az őszinte ség jellemző. Pont ezek miatt eléggé megosztó az olvasók körében, de álljunk csak meg egy pillanatra, ki szereti hallani azt amit elől legszívesebben elmenekülne. Senki! Ez a könyv pont erről szól! Szentesi Éva a Pedig olyan szépen éltekben brutálisan