Adry olvasósarka

Röviden a történetről:  "Az Egyasszony szerzőjének legújabb tárcanovellái a körülöttünk lévő világról szólnak: nőkről és férfiakról, anyákról és lányaikról, feleségekről és férjekről, gyerekekről és felnőttekről, Nagykörúton innen és túl. Péterfy-Novák Éva éles szemmel fedezi fel a repedéseket a kirakatüvegen, és szókimondóan, ám humorral és empátiával tárja azokat olvasói elé." ( forrás ) Az Egyasszony után szinte azonnal a kezembe vettem az írónő novellás kötetét, ami rólunk emberekről szól, a mi mindennapjainkról. Kendőzetlenül mutatja be az életet, aminek az olvasása során mindenki magára ismerhet. Egy két esetben olyan történetek tárultak a szemem elé, amit én is mesélhettem volna az olvasóknak. A rózsaszín ruha után a hétköznapok szürkesége színessé vált. Ezt a kötetet csak kellő empátiával rendelkező személyeknek ajánlom és terápiás olvasásnak nem javasolnám, mert egytől egyig olyan nüánszok vannak benne, ami lehet csak rontana egyes személyek lelkivilágán. Ennyi haz...

Amiről a könyv szól:  „Egy fiatal vidéki lánynak a 80-as évek derekán mozgás- és értelmi sérült gyermeke született. Bántalmazó férje oldalán küzdött kitartóan a családja boldogságáért, de harca kudarcra volt ítélve. Azóta eltelt több mint harminc év, a lányból asszony lett, de nem sikerült feldolgoznia az átélteket. Ezért kezdett blogot írni, amit rövid időn belül százezrek olvastak. Péterfy-Novák Éva története a veszteség utáni továbblépésről és az elfogadás folyamatáról szól egy olyan korban és közegben, mely sem a hibát beismerni, sem a mássággal együtt élni nem akar.”  ( forrás )  Péterfy-Novák Éva történeteinek az olvasása nem gyenge lelkű embereknek való, az olvasottak egy életre beleégnek az ember agyába és újra és újra megjelennek a szemünk előtt. Így jártam az Apád előtt ne vetkőzz című regénnyel is és most az Egyasszony is hasonló kategóriába került. Bevallom elsőre ismét csak mimózalelkű voltam elolvasni Éva történetét. Tavasszal került a kezembe a könyv, de cs...

Amiről a történet mesél:  "Miskolc, ​ 1920-as évek . A nyolcéves Károly és a négyéves Anna szüleit szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek pedig árvaházba kerülnek. Rideg és szeretet nélküli apácák gondoskodnak róluk, a fiúk között pedig farkastörvények uralkodnak: aki erősebb, az éjszaka leple alatt bármit megtehet a többiekkel. A testvérpárt néhány év múlva nevelőszülők veszik magukhoz, de vajon képesek-e elfelejteni mindazt, ami az árvaházban történt velük? Hatvan évvel később, szintén Miskolcon az ötéves Eszter elhidegül imádott édesapjától, miután anyja figyelmezteti, hogy vigyázzon vele. A kislány csak nagyapjára, Tatusra számíthat, aki mindennél jobban szereti unokáját, s akiben Eszter mindenki másnál jobban bízik. Péterfy-Novák Éva új regényében megrázó kérdéseket tesz fel : mi lesz egy megnyomorított gyermekből? Hogyan válik szörnyeteggé egy felnőtt? És vajon meg lehet-e törni a generációkon átívelő családi mintákat? "Azt kéri, ne mondjam el sen...