Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

Amiről a könyv szól: 

„Egy fiatal vidéki lánynak a 80-as évek derekán mozgás- és értelmi sérült gyermeke született. Bántalmazó férje oldalán küzdött kitartóan a családja boldogságáért, de harca kudarcra volt ítélve. Azóta eltelt több mint harminc év, a lányból asszony lett, de nem sikerült feldolgoznia az átélteket. Ezért kezdett blogot írni, amit rövid időn belül százezrek olvastak. Péterfy-Novák Éva története a veszteség utáni továbblépésről és az elfogadás folyamatáról szól egy olyan korban és közegben, mely sem a hibát beismerni, sem a mássággal együtt élni nem akar.” (forrás) 

Péterfy-Novák Éva történeteinek az olvasása nem gyenge lelkű embereknek való, az olvasottak egy életre beleégnek az ember agyába és újra és újra megjelennek a szemünk előtt. Így jártam az Apád előtt ne vetkőzz című regénnyel is és most az Egyasszony is hasonló kategóriába került. Bevallom elsőre ismét csak mimózalelkű voltam elolvasni Éva történetét. Tavasszal került a kezembe a könyv, de csak most ősszel olvastam is el. Amikor először a kezembe vettem 35 hetes terhes voltam és a könyv egyharmadánál becsuktam és visszatettem a polcra, mert szülés előtt állva nem bírtam tovább olvasni és nagyon jól tettem, hogy pihentettem az Egyasszonyt. Most egy zalaegerszegi közönségtalálkozó apropóján vettem újra a kezembe a könyvet és egy délután alatt megismertem Éva történtét a veszteség utáni időkből. A könyv egy továbblépés egy elfogadás emlékirata, egy személyes napló, aminek mi olvasók is a részesei vagyunk. Sokszor eszembe jutott, hogy végül is kiknek szól az Egyasszony? Nekünk olvasóknak vagy az írónő szeretteinek vagy az orvosnak, aki elindította a lavinát? Végül is minden alkalommal arra jutottam, hogy mindenkinek szól, akit megtalál az Egyasszony. Ha hiányzik a kellő empátia akkor mit sem ér a könyv tartalma. Röviden és tömören a kezemben tartott könyv lelkileg összetört és napokig patakokban folyt a könnyem. Mennyi orvosi műhiba történhetett régen és ma, amiről nem tudunk és hány orvost léptettek már elő? Péterfy-Novák Éva és Zsuzsika története csak egy a sok szülési komplikációból. Miért kell egy természetes folyamatot siettetni az oxitocinnal? Ezzel a mondattal zárom is az Egyasszonyhoz kapcsolódó bejegyzésemet. 

Köszönöm Éva, hogy megírtad ezt a történetet és sok nő, asszony és anya gondolkodhat el annak mondanivalóján. Az írás közben végig előttem volt a zalaegerszegi találkozó képkockái, ahogy mesélsz a könyv keletkezési körülményeiről. Olvasva, hogy a veszteség mellett a családon belüli erőszakkal is milyen fiatalon találkoztál a szívem szakadt meg, de örülök, hogy mára már az életed egy normális mederbe terelődött és volt elég lelkierő benned, hogy mind ezt megoszd számodra idegen emberekkel. 

Köszönöm!

Péterfy-Novák Éva írónő

Felkeltettem a kíváncsiságodat?

Akkor ITT meg tudod rendelni a könyvet.

Ha nem szeretnétek lemaradni a legfrissebb értékeléseimről, akkor lájkoljátok be az

Adry olvasósarka Facebook oldalt.