Zakály Viktória: Hanna örök

Amiről a Hanna örök szól: 

"Ami köztünk van, soha nem múlik el.

Egy lehetetlen szerelemben nem létezhet happy end… Vagy mégis? Hanna hét éven át várt arra, hogy együtt lehessen szerelmével, de a múlt fájdalmát nem képes kitörölni ritmuszavaros szívéből. Olyannyira, hogy ezúttal egy kórházi ágyon meséli el orvosának annak a történetét, miért képtelen rávenni magát, hogy beleegyezzen a szív-transzplantációba. Hanna újra megtalálja az otthonát, elveszít és kap valakit az élettől, újra képes lesz szívből nevetni, de a spanyolországi utazásán is csak a tenger moraját hallja a szíve hangja helyett. Pedig az nem hazudik, súgja neki, mit kellene tennie, csak a fiatal nő ellenkezik. Végül igent mond és megtalálja azt, ami mindig is ott volt a ködön túl, ahol a tengert sejtette.

Utóirat: visszatérek Csöngére."

(FORRÁS)

@adrykacska - moly

A Hanna örök felépítése nagyon hasonló a Szívritmuszavaréhoz, itt is E/2 személyben történik az elbeszélés. Annyival másabb ez a könyv, sokkal jobban a szívemhez nőtt, pedig erre sem lehet elmondani, hogy Hanna egy boldog sztorit osztana meg velünk. A történet ott folyatódik ahol a Szívritmuszavar befejeződött, végig nyomon követhetjük Hanna és Ádám kapcsolatának az alakulását vagy éppen az ellenkezőjét. A lány ezúttal egy kórházi ágyon a kezelőorvosának mesélni el élete történetét, mivel súlyos szívproblémája miatt transzplantációra lenne szüksége az életben maradáshoz, de ezt Hanna nem szeretné, mert akkor az a szív már nem övé lenne és az elmeséltek sem lennének olyan valósak mint  most. 

Sokkal pörgősebb ennek a kötetnek a cselekménye, de közben az írónő megszokott világa köszön ránk minden mondatból és eseményből. Ebben a részben a karakterek már felnőttek, kicsit más problémákkal küzdenek mint az egyetemről kikerülő fiatalabb énjük. Sokkal több helyszínen megfordulnak, szélesebb idősíkon mozog a Hanna és Ádám élete. Az első részben nagyon zavart az elbeszélésmód, de ebben történetben meg kimondottan szerettem, nem is tudtam volna mást elképzelni a visszaemlékezéshez. Hanna végre felnőttként viselkedik és nem egy durcás kisgyerekként, a rég elfeledett emberi kapcsolati helyrejöttek és látszólag minden rendben van körülötte. A két fiatal szerelme valóban egy életre szólt és nagyon sok akadályt leküzdött, csak egyet nem képes átugorni az pedig a (...) 

A Hanna örök keretszerkezete sokkal valóságosabb és realisztikusabb, mint az első részé volt. Bele tudtam magam képzelni a történetben, részese voltam az eseményeknek. Zakály Viktória írói fejlődése is nagyon meglátszik ezen a könyvön, sokkal felnőttesebb, kifinomultabb, de közben felkavarja a lelkemben lévő állóvizet, zaklatottá tesz és végezetük telis-tele van elgondolkodtató pillanatokkal. Ha kellő odafigyeléssel olvassuk akkor kinyílhatnak olyan ajtók vagy ablakok amiket a szívünkben örökre bezártunk. Annyira valódinak éreztem a könyv minden sorát, hogy néha könnybe lábadt a szemem.  Tanmeseként is megállja a helyét!

Zakály Viktória a kortárs irodalmi élet egyik kincse.

Felkeltettem a kíváncsiságodat?

Akkor ITT meg tudod rendelni a könyvet.

Ha nem szeretnétek lemaradni a legfrissebb értékeléseimről, akkor lájkoljátok be az

Adry olvasósarka Facebook oldalt.