Palotás Petra: Vénasszonyok nyara || Valóban létezik a halhatatlan szerelem?

Palotás Petra legújabb regényében, melyet a valós élet és egy igaz történet indított útjára, a múlt szálait bogozva szövi a jelen fonalát. Az elbeszélés szerelmet vall Balatonfürednek, bemutatja egy elegáns idősek otthona mindennapjait, mesél az északkeleti szigetvilág tájairól, miközben olyan részben még mindig tabu témákat feszeget, mint az időskori szexualitás, a szülő-gyermek kapcsolat, az önfeláldozás vagy a csillapíthatatlan honvágy.

Röviden a történetről (..)

"Az ötvenes évek elején német gimnazista lányok Balatonfüreden töltenek egy nyarat. A borász Péterffy család jóképű, festőpalánta fia könnyen magába bolondítja Esthert, a messziről jött diáklányt, és ő maga sem tud ellenállni az északi lány ártatlan szépségének. A bontakozó szerelmet azonban csírájában elfojtják részben a lány szülei, részben pedig a történelmi változások, melyek következtében egy esztendő múlva már hiába keresi Esther a füredi villájukból kitelepített magyar családot. Mennyi esély van rá, hogy az egykori fiatalok útjai több mint hatvan év elteltével újra keresztezzék egymást? A lehetetlen mégis megtörténik Rügen szigetén, egy idősek otthonában, ahol a nyolcvanhat éves művész előrehaladott demenciájának köszönhetően egy furcsa szerelmi háromszög részesei lesznek. Vajon milyen titkokat rejt a múlt, és milyen ismeretlen veszélyeket a jövő?"
(Forrás: www.moly.hu)

Az első könyv, amit Palotás Petrától olvastam, de nem az utolsó. Öt év kihagyás után egy nagyon erős könyvvel tért vissza az irodalmi életbe, ami a későbbiekben nagyon magasra tette vele szemben a lécet. Az írás stílusa nagyon festői és mellette gyönyörű hasonlatokkal tarkítja a történetet. A tapasztalt írók is megirigyelhetik Petra munkáját. Az olvasók elsősorban a mondataiba szeretnek bele, majd csak utána a történetbe.  A Vénasszonyok nyara oldalról oldalra szippantja be az olvasókat a lapok közé. Az egyik pillanatban még a szobámban ültem, majd mire észbe kaptam arra már a Négy Évszak egyik sarkából szemléltem az eseményeket. Fiatal felnőttként jó az idősebbekről olvasni, az ő életükről, jelenünkről és a múltjukról. Tudom milyen egy idősek otthona, hogy oda az ember szerettei a legvégső esetben költöznek, hogy ott éljék le az életük utolsó szakaszát. Van, akinek kellemes, van, akinek nem. Palotás Petra mesterien jelenítette meg regényében az élet elmúlását, az évek rohanását, de egy valami örök maradt, és az a szerelem, ami egy életen át képes volt lángolni. A naturális jelenetekbe mindenki bele tudta magát vagy akár egy hozzátartozóját képzelni. Az élet minden pillanatban tartogat meglepetéseket, és ezeknek örülni kell. Nemcsak a fiataloknak lehetnek érzéseik, hanem az ezüst generáció tagjainak is, amit nem szabad szégyenleni. Ebben a korban is lehet az ember szerelmes, és testi szükségleteik is jelentkezhetnek. Az emberekből a szexuális vágy az egyik legutolsó ösztön, ami kihal. Egy idősek otthonában javarészt hasonló korú emberek élnek, akik az esetek nagy többségében figyelnek egymásra. Az író ezzel a regényével az idősekre hívja fel a figyelmet, hogy az idő előrehaladtával nagy változások következnek, amire nem lehet kellőképpen felkészülni. Erre az emberi korszakra nagy odaadással kellene lennünk, mert minden embert megillet a méltóságteljes befejezés. Erre az időszakra kellene jellemzőnek lennie a megbocsátásnak, a fokozott figyelemnek és elengedésnek. Szintén nagyon sok idős emberre jellemző, hogy bezárkózik a saját világába, és nem hajlandó nyitni a külvilág felé, pedig ennyi idősen is lehet új barátokra szert tenni, és szerethetőnek, vonzónak lenni. A szeretet kisimítja a ráncokat és új élettel tölti meg az embert, ami erőt ad a folytatáshoz. Nem mindegy milyen minőségben éljük meg az életünk utolsó fejezetét. Lehet így is, ahogy a Vénasszonyok nyarában olvashattuk, és lehet úgy is, ahogy az emberek nagyobb hányada teszi, sajnáltatva magukat, és csak a rosszat meglátva, mindenkire irigykedve nézve. Az életminősége a kettő között ég és föld. Palotás Petra szépen fokozatosan mutatja be az érzelmi vívódásokat, a szerelmi háromszöget és az időskori szexualitást. A könyv szereplői fokozatosan ébrednek rá az érzéseikre, amiktől azonnal meg is ijednek. Valóban létezik a sírig tartó szerelem, ez a könyv a legjobb példa erre.

A regény lezárása számomra kicsit kidolgozatlannak tűnt, vagy csak hirtelen ért véget, igazából nem tudom eldönteni, hogy melyik is a kettő közül, de az egyszer biztos, hogy kellett egy pár nap mire össze tudtam szedni a gondolataimat a Vénasszonyok nyarával kapcsolatban. Nem egy könnyed laza, limonádé könyvet írt meg Petra, hanem egy a lelkünk mélyéig ható történettel kedveskedett az olvasóinak. Az élet bármelyik szakaszában olvasható ez a regény, ha fiatal vagy akkor azért ajánlom olvasásra, mert egy lehetséges jövőképet mutat be a regény, ha meg már idősebb vagy, akkor meg az értékek megbecsülésére világít rá az író egy másik szemszögből, mint amit már ismerünk.

Szeretem azokat a könyveket, amik nem nyomtalanul tűnnek el az életemből. A Vénasszonyok nyara még hosszú ideig bennem motoszkál, ha visszagondolok a nagyszüleimre, akkor mindig eszembe fog jutni a Négy Évszak.

Palotás Petra erős női karakterekkel dolgozik, akik jellemükben igaz nem hibátlanok, de céltudatosok, és idős korukra is karakánok maradtak. A könyv borítója tökéletesen illik a tartalomhoz. Az őszi színeknek köszönhetően kevés olyan ember lesz, akinek nem akad meg a szeme a Vénasszonyok nyarán, és nem kezd el azon gondolkodni, hogy mit is takar pontosan a regény címe.

Humorban és fordulatokban gazdag regény érkezett a könyvpiacra.

Összességében Petra regénye festőire sikeredett, viszont a múltbéli események számomra kissé összekuszálódtak. Ezeket viszonylag hosszú eszmefuttatást követően bogoztam ki, majd kerültek a helyére a mozaik darabkái. A lezárás nagyon elnagyolt lett, ami némiképpen zavart, mivel a múlt eseményeire nagyon nagy hangsúlyt fektetett, így elvártam volna, hogy a jelenre kicsit több időt szánjon. Egyik pillanatról a másikra ért véget a történet. Ha az apró hibáktól eltekintünk, akkor egy mély mondanivalóval megáldott regényt tartunk a kezünkben. Esther és Zoltán szerelme a méltó példa arra, hogy nem szabad feladni, egyszer minden érzés célba ér.

A regény besorolása hibás, mivel a szórakoztató irodalomtól nagyon messze áll, sokkal inkább a szépirodalmi kategóriába sorolnám a Vénasszonyok nyarát.

Felkeltettem a kíváncsiságodat?

Akkor ITT meg tudod rendelni a könyvet.

Ha nem szeretnétek lemaradni a legfrissebb értékeléseimről, akkor lájkoljátok be az

Adry olvasósarka Facebook oldalt.

~ Adry ~