Jasmine Warga: Szívem ​és egyéb fekete lyukak (recenzió)

A fülszöveg alapján nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog, és nem nyögve nyelősen olvasom, hanem folyamatában és egyik napról a másikra ér véget a történet. Alapvetően nagyon nehéz a könyv témája, az olvasót megviselő részekkel teli, de ennek az ellenére is nagyon szerethető alkotás. 

"Megrendítő könyv a kapcsolatok mindent átalakító erejéről"

Írónőnek ez az első könyve, amit legjobb barátja elvesztése után írt. Lényegében a veszteség inspirálta! 

Fülszöveg: 

A ​tizenhat éves fizikazseni, Aysel az öngyilkosságát tervezi. Minden oka megvan rá. Egy anya, aki összerezzen, ha ránéz. Osztálytársak, akik a háta mögött sugdolóznak. Egy apa, akinek erőszakos bűncselekménye megrázta a kisvárost. Aysel felkészült, hogy helyzeti energiáját megsemmisítse. 

Csak egy gond van: lesz bátorsága egyedül megtenni? Amikor rábukkan egy honlap Öngyilkossági társkereső fórumára, tudja, hogy megtalálta a megoldást. A JégRobot néven regisztrált fiú (igazi nevén Roman), akit egy családi tragédia kísért, szintén partnert keres. 

Bár elsőre úgy tűnik, Ayselben és Romanben nincs semmi közös, lassanként mégis kezdik kitölteni az űrt egymás életében. Csakhogy, amint közeledik az időpont, amiben megállapodtak, Aysel egyre kevésbé biztos benne, hogy azt szeretné. Végül választania kell: meg akar-e halni, vagy inkább meggyőzni Romant, hogy maradjanak életben, esélyt adva maguknak arra, hogy együtt fedezzék fel a helyzeti energiájukban rejlő lehetőségeket.

Információ: 

Szerző: Jasmine Warga

Cím: Szívem és egyéb fekete lyukak

Kiadó: Kossuth / Kulcs Könyvek

Kiadás éve: 2016. 

Oldalszám: 315. 

Fordította: Németh Dorottya

Szolid, visszafogott borítóval találtam szembe magamat. Közel egy éven keresztül nézegettem a könyvtárban ezt a könyvet, egyszer már haza is vittem, de olvasatlanul került le a nevemről. A fülszöveg meg fogott magának, de el is taszított egyidejűleg. Tavaly karácsony előtt kaptam meg a Kossuth Kiadótól, mind recenziós példányt, így ezt egy jelnek tekintettem, hogy most már nem kerülgethetem tovább a könyvet, ami időközönként újra és újra a kezembe került az elmúlt év során. Pár napja kezdtem el olvasni, de a sok teendő miatt csak pár oldalig jutottam, mire tegnap végre egy fél délutánom és egy teljes estém jutott erre a könyvre, és a végére is értem. 

Megdöbbentő, elgondolkodtató, szomorú, és reményt adó ez a könyv. Talán ezzel a pár kifejezéssel tudnám a legjobban jellemezni. Egyszerre emelt a magasba és dobott le onnan.  

Bonyolult családi tragédia, és az ebből adódó magányt mutatja meg az írónő. Aysel meg akar halni, mert fél, hogy olyan beteg géneket örökölt, mint az apja, aki súlyos hibát követett el, a lány nem szeretne ilyenné válni, így tenni akar ellene, hogy ne létezzen többé. Teljesen elzárkózik mindentől, és mindenkitől, beleértve a családját is. Egy internetes oldalon talál Romanre, aki hasonló tettre készül bűntudatában. A fiú önmagát okolja kishúga haláláért, ezért eldöntötte, hogy önbüntetésként ugyan úgy halna meg mint Maddie. A két fiatal nagyon sokat találkozik minek következtében egyre jobban megismerik egymást, és kialakulóban van egy tini szerelem, aminek köszönhető a könyv további eseményei? Kettejük vonzalma meg tudja menteni Ayselt és Romant az önpusztítástól?  

A hideg is kiráz most, ahogy írom ezt a bejegyzést. Annyira gyönyörű történetet adott Jasmine Warga a fiataloknak.  Nem hittem volna, hogy lehet újat írni az öngyilkosság témájában! Tévedtem! Sikerült! 

Rohanó világunkban nem figyelünk oda egymásra, így az apró jeleket sem látjuk, amiket kellene, hogy ne forduljon meg egy fiatal lány vagy fiú fejében, hogy öngyilkos legyen. Ebből is látszik, hogy manapság egymásra egyre kevesebb időt fordítunk, és csak élünk egymás mellett. Pl.: amikor Aysel beszélt édesanyával a történetekről, egyből más szemmel kezdte nézni a világot, és egy fajta megnyugvást kapott. 

Mellékszereplők kulcs fontosságúak voltak ebben a történetben. Roman anyja, aki anya tigrisként óvja gyermekét. Sejti valahol, hogy készülőben van valami sötét. Aysel családja semmit nem lát, vagy csak nem akarják látni a szemük elé táruló eseményeket.

Mindenkinek ajánlom a könyvet, főleg olyan szülőknek, akiknek tini gyermekük van.

Eleanor és Park könyv jutott eszembe ennek kapcsán! 

Nem könnyű tininek lenni, és megérteni a világot és együtt élni vele. 

Kívülállóként olvastam a könyvet, máskor ha olvasok az olyan, mintha én is jelen lennék a lapok között, de itt nem fogadott be egy oldal sem. 

Köszönöm szépen a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt és a nekem szavazott bizalmat.

@adrykacska