Blogger hét - Részlet Anne L. Green a Baljós szitakötő című könyvből
Jack: Nem szóltam egy szót sem, hátat fordítottam, és sietős léptekkel elindultam a hátsó kijárat irányába. Amikor kiértem a szabad levegőre, kiadtam magamból az addig visszatartott indulatomat, és belebokszoltam az ott álló fémkonténerbe, aztán bele is rúgtam párszor, mintha csak az tehetne mindenről. – Utolsó, nyomorult rohadék! Aljas gyilkos! – gyepáltam tovább a hulladéktárolót. Elvesztettem a fejem. Hyland neve olyan volt nekem, mint a bikának a vörös posztó. A puszta említése évekkel repített vissza az időben. Tehetetlennek éreztem magam. – Jack! – szólalt meg mögöttem Will. Aggodalmasan odasietett mellém. – Megölte. Végzett vele és én nem tettem semmit, hogy megbűnhődjön érte. Most is gondtalanul éli világát – ordítoztam. A nővérem arcát láttam minden éjjel, aki, úgy éreztem, nem lelhet békét, amíg Hyland nem kapja meg a méltó büntetését. – Ez akkor sem segít! Össze kell magad szedned, ha tényleg el akarod őt kapni – ripakodott rám. Igaza volt. E...
