Meg Waite Clayton: Az utolsó vonat Londonba

fotó: adryolvasosarka - Instagram



Amiről a történet szól: 

„Stephan Neumann kezdő drámaíró, befolyásos, jómódú bécsi család sarja. 1936-ban még úgy véli, a nácik nem sok vizet zavarnak: hangoskodnak, primitívek, de ártalmatlanok. Legjobb barátja Zofie-Helene, a keresztény lány, akinek édesanyja egy náciellenes lapot szerkeszt. Amikor a nácik uralomra jutnak, összeomlik a két kamasz gondtalan világa. A sötétségben megcsillan egy reménysugár: Truus Wijsmuller, a holland ellenállás egyik vezéralakja zsidó gyerekeket csempész ki a náci Németországból. Miután Hitler elfoglalta Ausztriát, ez a vállalkozás egyre veszélyesebbé válik. Európa-szerte lezárják az országhatárokat, és nem engedik be a menekültek tömegeit. Wijsmuller igyekszik minél több gyereket megmenteni. Versenyre kel az idővel: vajon ki lehet hozni Bécsből Zofie-Helene-t, Stephant és Stephan kisöccsét, Waltert, meg a hozzájuk hasonló ifjakat? Elérhető még London? Veszélyes és bizonytalan élet vár rájuk.” (forrás

A hitleri időkről olvasni, csak gombóccal a torkomban tudok, mindegy melyik részét nézem az uralmának, borzalmas dolgokat tett és ezeket az évek soha nem szépítik meg. A könyvben a zsidók helyzetéről olvashattam és az egyik legborzalmasabb cselekedetről, a kiirtásukról. Az utolsó vonat Londonba egy kitalált történet, amit valós történelmi események ihlettek, így részben olyan mintha meg is történt volna. A szívem szakadt meg az olvasássorán. Az írónő olvasmányosan mutatja meg a második világháború borzalmainak az előzményeit. A könyv szerit 1936-ban járunk, amikor Hitler uralma alatt a nácik fokozatosan foglalják el Európát. A történet négy év eseményeit foglalja magába, amit lelkileg nagyon nehéz feldolgozni. Meg Waite Clayton hiteles képet festet erről a négy évről, belegondolni is szőrnyű a történtekbe. Nagyon lassan és döcögősen haladtam az olvasással, amit a téma komolyságának és az időhiánynak a kombinációjának a rovására írható fel. Ezt a komoly témát az írónő gyermekszemmel mutatta be az olvasóknak, amivel egy pillanat alatt érzelmileg a padlóra küldött. A kezemben lévő csoda nemcsak egy történet a sok közül, hanem egy emlék is a német terror áldozatainak. 

Megrázó olvasmányélményen vagyok túl, de megérte minden során végig küzdenem magam. Sokszor csak napokig néztem a könyvet az éjjeliszekrényemen, de nem vitt rá a lélek, hogy folytassam az olvasást. 1936 és 1940 között nagyon sok családot szakítottak szét a náci katonák, ezek a családok közül sok a mai napig nem találkozott egymással vagy túl sem élték a háború éveit. Gyermekeket menekítettek ki Németországból a jobb élet reményében. Anyaként görcsbe ugrik a gyomron és alig kapok levegőt, amikor belegondolok min mentek keresztül ezek a szegény zsidó gyerekek. 

Sokat kaptam Meg Waite Clayton könyvétől, 
köszönöm a 21. Század Kiadónak, 
hogy olvashattam Az utolsó vonat Londonba című regényt.



Felkeltettem a kíváncsiságodat?
Akkor ITT meg tudod rendelni a könyvet.

Ha nem szeretnétek lemaradni a legfrissebb értékeléseimről, akkor lájkoljátok be az

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Roxforti házak története

Borsa Brown: A ​férj prostija

Az internetnek hatalma van! || Csabai Márk: Nem mondhatsz nemet!