Harag Anita – Évszakhoz képest hűvösebb



Fülszöveg: 

"Harag Anita történetei ismerős helyzeteket mutatnak meg váratlan szempontokból. Valaki nyelvismeret nélkül próbál helytállni egy multicégnél, valaki a halott apja után próbál rendet rakni annak házában, valaki a demens nagyanyjával próbál szót érteni. A rokonok érthetetlenek, a kapcsolatok keserédesek. Harag Anita 1988-ban született Budapesten. 2018-ban Petri György-díjat kapott. Ez az első kötete." 
Bevallom őszintén, tavaly amikor a KELLO által kiadott Új Könyvek katalógusában láttam Harag Anita novellás kötetét simán elmentem mellette, de 2020-ban Szabados Ágnesnek és az Aegon Művészeti Díjra jelöltek listájának köszönhetően felfigyeltem erre csodára, ami egy különleges atmoszférát teremtett meg az olvasása során. A 136 oldalas könyvecske tizenhárom rövid történetet tartalmaz, amik egytől egyig hétköznapiak, bárkivel, bármikor megtörténhetnek. Éppen ez a különlegessége Harag Anita bemutatkozó kötetének. Nem nagy dolgokról ír, de azok a mindennapi emberek szívéig hatolnak. Mindegyik novella egy megélt életet hívatott bemutatni olyan, mint mi magunk, a jelenben játszódik és pont ezért nincs lezárása, ahogy a mostani pillanatomnak sincs még vége. Az olvasás során csak egyszerűen betekintünk az adott történetben szereplők életébe és azzal a lendülettel ott is hagyjuk őket. Olyan ez, mit egy utcai találkozás, pár mondat után mindenki megy a maga dolgára. Viszont egy azonos minden történetben felfedezhető, mégpedig a női sorsokra fókuszálás. Minden egyes történetnek a központi alakja egy nő különböző életszakaszokban és annak a legjelentősebb pillanatát írja le a szerző. Nagyon hasonlít Háy János Sztreccs című Poket könyvére. Ott is minden novella az élet egy-egy epizódját írja le, ahogy ebben is láthatjuk. Megfigyelhető, hogy itt a történetek nagyobb hányada szól a nagyszülő és az unoka kapcsolatáról, amiből arra is gondolhatunk, hogy a szerző a saját életéből vett mintát tárta az olvasói elé. Ezeket olvasva szinte mindenkinek a saját gyermekkorának a nyaralásai jutnak eszébe, amikor is a nyári szünet nagyobb részét a nagymamánál és a nagypapánál töltöttük, ahonnan plusz kilókkal tértünk vissza a megszokott közegünkbe. A mamánál minden mindig finomabb volt és nála nincs olyan, hogy nem vagyunk éhesek. A másik fontos történet, ami szintén a mindennapjaink részévé vált, az a rákkal való küzdelem, ahogy erről itt is olvashattunk, A történet női szereplője kényszeresen jár mindenféle szűrő vizsgálatokra, ha kell, ha nem. Ez valahol a betegségtől való félelemre vezethető vissza, illetve a családi örökletességre is. 

Különösen tetszik Harag Anita írás stílusa, hogy kertelés nélkül bele csap az elmesélés közepébe, mintha most léptünk volna be az ajtón és kapcsolódunk bele az ott történtekbe. A novellák különlegessége még az is, hogy egyik megismert karakter életét sem ismerjük meg részletesen, pár pillanat múlva már odébb is állnak és jön egy újabb helyette. Ez is valahol hasonlít a mai rohanó világra, a felszínességre. Nagyon jó volt olvasni Harag Anita első szárnypróbálgatását, megnyugtatta a lelkemet és felnyitotta a szememet, hogy meg kell állni ebben a rohanó világban, hogy az értékek mellett ne menjünk el, legyen az akár egy érintés, egy jó szó vagy csak egy mosoly. Soha nem tudni melyik lesz az utolsó! Nincs kedvenc novellám a kötetből, mindegyik valami miatt kedves a szívemnek és bizonyos emlékeket csalt elő belőlem. 

A letisztult külső mögött profi írás lapult meg a női sorsokról. 

Várom a szerző további történeteit! 



Felkeltettem a kíváncsiságodat?
Akkor ITT meg tudod rendelni a könyvet.

Megjelenés éve: 2019.

Ha nem szeretnétek lemaradni a legfrissebb értékeléseimről, akkor lájkoljátok be az

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Roxforti házak története

Borsa Brown: A ​férj prostija

Az internetnek hatalma van! || Csabai Márk: Nem mondhatsz nemet!