Kismamanapló 3. rész

A Kismamanaplóm 2. részét ott hagytam abba, hogy a koronavírus miatt a legújabb szlogen a #maradjotthon. Nyomasztóan hatott rám akkor az a tudat, hogy családommal nem találkozhatok mindenki egészségének az érdekében. Rá kellett jönnöm, hogy ez a kisebbik problémám a közelgő szülés dátumához képest, amit az én fiam úgy tűnik, nem tud, mert április 6-án még nem volt kíváncsi ránk és a világra. Az utolsó NST és terhesgondozás során is mindent rendben találtak, de mivel ettől a naptól kezdve túlhordásról beszélünk, így április 8-án be kellett feküdnöm a kórházba, amit rosszul viseltem, mert nem lehetett előre tudni, hogy ez mennyi időt is jelent pontosan. A kórházban a napi NST vizsgálatok során mindent rendben találtak és a következő napok során kapott kezelések is azt a célt szolgálták, hogy elősegítsék a szülés megindulását, ami április 11-én hajnalban meg is történt. Fájásokra ébredtem, amiket hajnali 5 órára már olyan erősnek éreztem, hogy kimentem a nővéreknek szólni, egyből NST-re kötöttek és már készítettek is elő a szülőszobára. A férjemnek még pont időben tudtam szólni, hogy induljon el a kórházba, mert ma végre megláthatjuk Máténkat. A szülőszoba eseményeinek körülbelül a felére nem emlékszem, szinte csak az elmondásokból tudom, hogy mi minden történt ott bent. Belegondolva nem tudom mire ment volna velem a szülészorvos és a szülésznő, ha a férjem nincs mellettem, mert elmondása szerint a végén már semmilyen hozzám intézett kérdésre nem tudtam válaszolni, teljesen kiütött az érzéstelenítő. Utólag már minden mindegy, mert A magyar költészet napján megszületett a fiam. A méretei és a beilleszkedési nehézségek miatt császármetszésre került a sor, így április 11-én 13 óra 35 perckor kiemelték a pocakomból Mátét. A szülés után öt nappal már hazajöhettünk a kórházból és itthon apával teljes lett a családunk. Nem tudom elégszer megköszönni a szülésznőnek, a szülésorvosnak és a férjemnek azt a rengeteg támogatást, amit azokban az órákban kaptam. Nagyon sokat jelentett egy-egy biztató szó, tekintet, érintés, hogy el tudjak vonatkoztatni a fájdalomtól, ami hosszú órákon keresztül a testemet járta át. Minden másodperce megérte, hiszen erre vártunk hosszú hónapok óta. Eddig csak a babamozis felvétel alapján próbáltuk elképzelni, milyen is lesz a születése után Máté?Vajon kire fog hasonlítani? Most már ezekre a kérdésekre is tudjuk a választ. Egy új, jóképű pasi lépett az életembe, akibe fülig szerelmes lettem, ezt az érzést már senki nem veheti el tőlem. Napról napra egyre szebben és nagyobb étvággyal indítjuk a következő napot. Egyelőre nyugodt és kiegyensúlyozott baba, így anya tud a pihenés mellett az egyetemi tanulmányaival is foglalkozni. A szülészet és az újszülött osztály dolgozóinak is nagyon sok köszönettel tartozok, mert a bent töltött napokban nagyon sok támogatást kaptam, sok új információval térhettem haza, a csecsemős nővérek mindent megtanítottak, ami elengedhetetlen az itthoni boldoguláshoz. A türelmüket csodáltam, mert minden baba más és más, mindenkinek egyénre szabott tanácsok kellenek, nem lehet egy sablont ráhúzni a babákra és az anyukájukra. 

A következő bejegyzésem már nem Kismamanapló néven jelenik majd meg, hanem Babanaplóvá alakul át és a bennem lévő érzéseket írom majd ki magamból.