Interjú Rona Fire írónővel
Idei év első elolvasott könyve Rona Fire Vörös glória című második regénye volt. A könyvet az Álomgyár Kiadó és az írónő jóvoltából kaptam meg az ünnepek előtt, így előre vettem az olvasandók sorában, hogy minél hamarabb véleményt formálhassak róla.
Értékelésem → ITT olvasható ←
Az olvasottak alapján nagyon sok kérdés fogalmazódott meg bennem, amiket Rona egy interjúban megválaszolt a napokban, és ezáltal kicsit jobban megismertem, és a könyvét is más szemmel nézem már azóta.
Külön örömömre szolgál, hogy a mai világban lehetőség adódik az írókkal, írónőkkel beszélgetni a közösségi médiáknak köszönhetően, így minden kérdés megválaszolttá válik előbb vagy utóbb.
Valószínűleg sok olvasóban felmerült a kérdés, hogy ki is valójában Rona Fire? Mi az, amit az olvasóid megtudhatnak az írói álnév mögött rejtöző emberről?
Az életem egy része nyitott könyv, a regényeim által, hiszen a SWITCH és a Vörös glória is velem megtörtént eseményeket mesél el.
A hétköznapjaimban nyugalomra törekszem, 7 cicával és egy kutyával osztom meg a házat, amiben élek. Sokat küzdöttem, kemény áldozatokat hoztam azért, hogy olyan életem legyen 40 évesen, amilyet tini koromban megálmodtam. Azt hiszem, az elmúlt években erre vagyok a legbüszkébb, hogy mára az írásból élhetek.
Az elvek embere vagyok, ha valamit eldöntök, abból lehetetlen kibillenteni, emellett hiszek a nyers őszinteségben, annak ellenére, hogy az emberek ehhez nincsenek hozzászokva.
Miért döntöttél az írói álnév mellett?
Egyszerűen azért, mert a saját nevem olyan bonyolult és fura hangzású, írói álnévnek valami egyszerűbbet szerettem volna. A Rona amúgy is választott keresztnevem, a valóságban is így szoktam bemutatkozni.
Mikor kezdtél el írni, és milyen apropóból?
Egy időben egy bárban dolgoztam, ahol hajnalonta, ha nem volt vendég, romantikus történeteket meséltem a lányoknak. Amikor egyikük messzire került, még nem volt olyan elterjedt az internet, így régimódian leveleztünk. Egyik alkalommal azt írta, hiányoznak neki a meséim, így fogtam magam és kitaláltam neki egyet. Akkor, kb. 21 éves koromban éreztem először, hogy ez nekem nagyon bejön.
Persze, egyáltalán nem tudtam, hogyan vágjak bele, vagy miről írjak, de néhány évvel később jött az első blog, ahol instant visszajelzést kaphattam arról, érdemes folytatni. Aztán már csak türelem, kitartás és némi szerencse kellett…
Az írás a hobbid, vagy főállású írónő vagy?
A regényírás mellett blogokat vezetek már hosszú évek óta, és igen, végre elmondhatom magamról, hogy főállású írónő vagyok.
Hogyan fogadták az emberek a könyveidnek a témáját?
Szinte mindig nyitottan állnak hozzá. Sokat stoppolok, sok idegennel beszélgetek a regényeimről, a legtöbb ember szemében vonzóbb lesz a történet, amikor kiderül, hogy saját élmények alapján íródott. Nem ért ezzel kapcsolatban még igazán negatív reakció, inkább csak bizonytalanság van az emberekben, hogyan is kezeljék amit rólam megtudtak.
Ez volt az egyik oka annak, hogy a Vörös glóriát megírtam. Mindenképpen meg akartam mutatni, hogy ez a sok titkot rejtő világ, az örömlányok világa, lehet vicces, szórakoztató, érzelmes, izgalmas, nem feltétlenül kell kényszeredettnek, félelemmel és agresszivitással telinek lennie.
A Vörös glóriát hogyan fogadta a közönség?
Mivel nem olyan rég jelent meg, így még nem érkezett túl sok visszajelzés, de ami igen, az nagyon is pozitív.
Miért a saját életedből vett mintákat dolgozod fel a regényeidben?
Nagyon egyszerűen, az ember arról tud a leghitelesebben írni, amit ő maga is átélt, megtapasztalt. Szerintem nagyon érdekes dolgok történtek velem életem során és azért nyúlok keményebb témákhoz, mert úgy érzem, ezekről beszélni kell.
Mennyi idő alatt írsz meg egy-egy könyvet?
Ez igazán érdekes, mert mint az öreg Faludy György, én is fejben írom a nagy részét. Van, hogy egy évig is gondolkodom egy sztorin, tökéletesítem, aztán, amikor összeállt, amint megvan az első mondat, leülök és onnantól pár hét alatt megvan az egész. Persze, ilyenkor van, hogy 8 órán keresztül se kép, se hang, csak az írás létezik. A SWITCH és a Vörös glória is nagyjából 6 hét alatt készült el.
Milyen érzések járnak át, amikor megjelenik egy új könyved?
Számomra a regényeim olyanok, mint a gyerekeim. A legjobbat akarom kihozni belőlük, mind külsőben, mind tartalomban. A büszkeség érzése mellett mindig van bennem jó adag aggodalom is, hogy tetszik-e majd az olvasóknak, sikerül-e átadnom, amit el akartam mondani a sorok között, nem lesz-e túl unalmas?
Hogyan fogadod a kritikákat? Akár a szakmától, akár az olvasóktól?
Ha a kritika szándéka az, hogy jobbá tegyen, mint írót, akkor nincs vele gondom, el tudom fogadni. A SWITCH-re is érkezett néhány negatív vélemény, nem borulok ki tőle, hiszen képtelenség, hogy mindenkinek tetsszen, illetve, sokszor a negatív reklám is jó reklám.
Annak nagyon örülök, ha ilyenkor kialakul egy beszélgetés az olvasóval és bővebben el tudja mondani, mi az, ami nem tetszett, vagy amitől úgy érezte, ez nem az ő könyve. Ezek hatással vannak rám, hisz a regényírás is egy állandó tanulási folyamat, nincs olyan, hogy már mindent tudok.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Szeretnék továbbra is jó történeteket írni, évente egy új regénnyel bővíteni a repertoáromat és emellett amit leginkább fontosnak tartok, hogy a jelenlegi életem pontosan olyan maradjon, amilyen most.
Mióta a hétköznapi valóságom is tündérmeseszerűen tökéletes, arra vágyom leginkább, hogy minél több napot megélhessek így.
Köszönöm szépen az együttműködést!
Nagyon várom a következő megjelenő könyvet, addig is a SWITCH-et még elolvasom.
Rona Fire könyvei az alábbi lineken rendelhetőek meg!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése