Könyvek, amiket 2020 első hónapjaiban félbehagytam

A kép a Canva programmal készült

A 2020-as esztendő nem indul az olvasás terén valami zökkenőmentesen, legalább a második olyan könyvet hagytam félbe, amit régóta szerettem volna elolvasni, olyan ötven, száz oldal után letettem. Igaz, némiképpen mentségemre legyen, hogy ebben az időszakban nagyon fáradt is vagyok, a várandóság utolsó hónapjaiban lubickolok, valamint a szakdolgozatom hajrájában tengődök a napi nyolc órás munkám mellett. Valahol ennek a hármasnak a rovására írom, hogy félretettem Zakály Viki Szikra című regényét is, ami eleinte olvastatta magát, majd egy szörnyű letargikus érzés kerített hatalmába és inkább visszavittem a könyvtárba. A történet olyan tipikusan Zakály Vikis, volt benne szerelem, tragédia, és halál. Két szálon futott cselekmény, az egyik a jelenben, a másik a múltban, mind a kettő a gyászfeldolgozást mutatta be. Körülbelül eddig olvastam a Szikrát, hiába szerettem Viki könyveit, és azoknak a témáit, valahogy ez most nekem sok volt, túlságosan letargikus állapotba kerültem tőle a várandóság utolsó időszakára. A történet elolvasott sorai után rá kellett jönnöm arra, hogy akár én is lehettem volna Sztella, akivel mind ez megtörtént. Zakály Viki tükröt tartott elém, amitől megijedtem. Jobb is, hogy nem olvastam végig a Szikrát, majd egy nyugodtabb lelkiállapotomban újra felkeresem a könyvtárat ezért a regényért. Sokkal érzékenyebben reagálok az olvasottakra, és így belefutok ehhez hasonló szituációkba.

Zakály Viki – Szikra (fülszöveg)

„Az okos és talpraesett, de az életet csak könyvekből ismerő Sztella egy tragikus balesetben elveszíti a szerelmét, Tamást. A fájdalomba ő maga is majdnem belepusztul, és csak sokára képes kézbe venni a kórházi zárójelentést. A papírokat böngészve azonban észrevesz valamit. Lehetetlennek tűnik, de talán mégis lehetséges, hogy Tamás nem halt meg. Bár mindenki próbálja lebeszélni, Sztella a rejtély nyomába ered. Útja során messzebb jut, mint gondolta volna; míg Európa városait járja az újabb és újabb jelek nyomában, legyőzve minden akadályt, és felidézi szenvedélyes szerelmi történetüket Tamással, nemcsak a megfejtéshez, de önmagához is eltalál. Csakhogy arra, ami az éjszakai tengerparton várja, még ő sem számított. Sztella életét egyszer már átformálta a szerelem. Vajon az ő szerelme elég erős-e ahhoz, hogy megmentsen vele egy másik életet?” 

(forrás)

A másik történet, amit pont ma reggel hagytam félbe, a második világháború végén játszódó nyilas rémuralom témakörét dolgozta fel. Bemutatja, hogy milyen kegyetlenek voltak a katonák és nem egy esetben, a hatalom nevében kéjjel öltek a saját kedvükre. Az olvasottak után felfordult a gyomrom. Tisztában voltam azzal, hogy a történelem ezen időszaka nem rózsaszín és nem a boldog békeidőkről szól, hanem sokkal inkább a kegyetlenségről, a halálról és a kicsinyes bosszúról. Kemény témát dolgozz fel az író, amit a gyenge lelkű olvasók nem tudnak feldolgozni, én is ebbe a kategóriába tartozok. A szexuális bántalmazás valami hihetetlenül brutális és embertelen, szó szerint megalázó, és minden az eszme nevében történik. Hiába tudom, hogy ez csak egy regény, de minden szava igaz, megtörtént eseményeken alapszik és az eszem ezt tudja is, így muszáj volt letennem, mert csak a lelkemet marcangolta volna szét a könyv.

Zoltán Gábor – Orgia

„A második világháború végnapjaiban játszódó regény a nyilasok szemszögéből mutatja meg, milyen is az, amikor valaki(k) egy eszme nevében önként, kéjjel öl(nek), nemcsak parancsra. Zoltán Gábor Budapesten született 1960-ban. A városmajori templomban keresztelték. Ahol nem sokkal korábban Kun páter prédikált. A Maros utcában nőtt fel. Ahol a nyilasok tömeggyilkosságokat rendeztek. 2010 után szánta rá magát, hogy lehajoljon az előtte heverő témához. Hogy megismerje a Városmajor múltját. Mindenekelőtt azt, hogy mi, miért és hogyan történt 1944-45 telén.” 

(forrás)

Gondoltam, hogy megosztom veletek ezt a kis gondolat menetemet némi magyarázatként, mert nem jellemző rám, hogy félbehagyom a könyveket, de ezeket most muszáj volt a magunk érdekében.

Ha nem szeretnétek lemaradni a legfrissebb értékeléseimről, akkor lájkoljátok be az

Adry olvasósarka Facebook oldalt.