Schäffer Erzsébet: Ezüstróka

Schäffer Erzsébet

Fülszöveg:

„Ahogy ​a nap rásütött, ezüstös fényben fürdött a hómező. Messziről, távcsővel egy sarki rókát pillantottunk meg. Vadászott. Óvatosan lépdelt, egyszer csak megállt. Fejét lehajtotta, majd egyik, aztán másik oldalára billentette. A hó fölött hallgatózott. Megfeszült a teste. Hirtelen, mintha rugó lökte volna ki, felugrott magasra. És fejjel előre, be a hóba. Csavaros mozgással egyre beljebb ásott, már csak a hátsó lába vége és a farka látszott ki. Majd ugyanolyan hirtelen kirúgta magát. Megrázta a bundáját. A szájában ott ficánkolt hosszú farokkal egy egér. Vagy cickány. Valami apró sarki rágcsáló. Cris rám nézett és nevetett. »Ezüstróka, így hívom. Már sok vadászatát láttam, nem tudok betelni vele. Te vagy ilyen, Lora. Kecses, okos, erős, aki nem adja fel. Kíváncsi, figyel, befúrja magát az ismeretlenbe… hogy élve maradjon.” Balyi Laura odüsszeiája nem csupán kalandos életút, sokkal inkább egy ember felnövekedése önmagához. Lora ma hetvennyolc éves. Vallomása nem is emlékezés, inkább valami emlékfolyam, ami kiárad, elönt maga körül mindent, és visz, sodor, kincsesládikót, hordalékot, uszadékfát, amit ér."

(Forrás)

Már évek óta kacsintgatok Schäffer Erzsébet könyvei felé, de valamiért mindig kimaradt az életemből az élmény, amit csak ő adhat meg. Első regényem az írónőtől az Ezüstróka volt, amit a közeli könyvtárból kölcsönöztem ki. Ez a történet inkább hasonlít egy kisregényre, de annál sokkal több a mondanivalója mint sejtettem a méretéből adódóan. Olyan könyvet sikerült elsőre kiválasztanom, ami olvastatta magát, és képtelen voltam akár egy pillanatra is letenni. A megfogalmazásmódja igényes és hihetetlen nagy empátia sugárzik a sorok közül. Egy 78 éves idős asszony vallomása hangzik le a könyvben, amiből csak úgy árad a melegség, a szeretett és az odaadás. Külső szemlélő számára irigylésre méltó életeket ismerhettünk meg ebben a pár fejezetben, ami a korra jellemzően  már a fogantatás pillanatában eldőlt, hogy ki kivel köti majd össze évek múlva az életét. Schäffer Erzsébet csak a felszínt megkapargatta meg a mögöttes érzésekkel együtt majd a döntéseket az olvasói szeme elé tárta. Az élet rögös útjait és a sok-sok küzdelmet realisztikusan ábrázolja, már-már néha olyan érzésem támadt, hogy jelen vagyok a sorok között. Imádom az ilyen jellegű könyvet! Kevés kortárs magyar író képes ennyire hiteles korrajzot alkotni a mondanivalója mögé. Schäffer Erzsébetet olvasni olyan, mint egy időutazáson részt venni. Lora a gyermekkorától kezdi elmesélni az életét a vele megtörténteket, a pályafutását, a vágyait valamit a szerelemmel való ismerkedését. Ki ne szeretne ilyenekről olvasni. Ez a gyönyörű vallomás mindenkinek a szívébe csak melegséget hozhat. 

Széles körben ajánlom az Ezüstróka elolvasását, ami egy drámai történet, és az arra fogékony olvasóknak vétek lenne elmulasztani. 

Schäffer Erzsébet neve mára már egybeforrt az igényes szépirodalommal. 

Schäffer Erzsébet

"Nők Lapjában hétről hétre több százezren olvassák az írásait, és amikor a lap hasábjain mesélni kezdte azóta könyvek formájában is megjelent történeteit, hirtelen azt vette észre, hogy az olvasókban nem várt visszhangot vernek nemcsak gondolatai, hanem a mottójukul választott Simone Weil-idézet is: „Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.” 

1989 óta a Nők Lapja munkatársa. Előtte 15 évig dolgozott a Török Sándor író alapította Gyermekünk című lap szerkesztőségében. Itt tanult a legtöbbet. Példaképének Lázár Ervint tekinti, aki első könyveinek biztatója, ajánlója volt. Négy gyermeke és hét unokája van. Történeteiből 9 könyv és 3 hangoskönyv született, mellettük válogatásában megjelent egy mesekönyv is. Magyar Lajos-díjas, Pulitzer-emlékdíjas, kollégáitól megkapta a Nők Lapja egyszer kiadott Galsai-díját. 2009-ben Prima Primissima díjjal tüntették ki." 

(Forrás: Lafemme)

Felkeltettem a kíváncsiságodat?

Akkor ITT meg tudod rendelni a könyvet.

Ha nem szeretnétek lemaradni a legfrissebb értékeléseimről, akkor lájkoljátok be az

Adry olvasósarka Facebook oldalt.