Július, egy könyv Szabó Magdától || Szabó Magda: Az őz - idézetek
Az őz
"Az őz gyilkosok és áldozatok regénye. Gyilkolt Józsi, a Három Huszár kocsmárosa, és gyilkolt Encsy Eszter, a történet hőse, a színésznő: ki-ki a maga eszközeivel. De a két gyilkos mögött ott lapul a harmadik is, a legveszedelmesebb: a kor, amelyben a színésznő született, amely iszonyatba fullasztotta gyermekéveit, aknamezőre küldte Emilt, korai sírba a munkára képtelen, virágait babusgató édesapát, s örökre kipusztított Encsy Eszterből minden hitet, bizalmat, örülni tudást. Mindaz, amit az élettől kap, későn érkezik: sem siker, sem elismerés, sem pénz, még szerelem se váltja meg többé iszonyú önmagától. És Encsy Eszter, ahogy attól a társadalomtól tanulta, amelyben él, amely fölnevelte, öl: megöli az egyetlen embert, aki valaha szerette, és tettével halálra ítéli önmagát is. Az őz megjelenése idején 1959-ben úgy robbant, mint a bomba. Hermann Hesse ajánló sorai egyengették külföldi útját, azóta harmincöt nyelven olvasható. Én, aki írtam, ha elkerülhetem, nem olvasom: félek tőle. Pedig a nemzetközi sajtó akkor tanulta meg szülővárosom, Debrecen nevét, mert úgy értékelték: …míg a történet gyilkosai és áldozatai megfutják pályájukat, a regény lapjairól az irgalmatlan szenvedélyek forróhidegé fagyaszt-éget."
(forrás a könyv fülszövege)
Összegyűjtöttem Szabó Magda egyik legmeghatározóbb regényéből pár idézetet, amit sokadik nekirugaszkodásra tudtam végig olvasni. Eddig nem voltam elég érett Az őz feldolgozására. A regényt tavaly ősszel kaptam ajándékba egy olyan személytől, akire felnézek és mindig mellettem áll ha éppen úgy hozza az élet. Az őz példaértékű regény! A legnagyobb ellenségünk mi magunk vagyunk, hiszen a saját démonainktól rettegünk a legjobban. Sokat kaptam ettől a regénytől és rá kellett jönnöm, hogy mindenkiben ott van Encsy Eszter, csak meg kell találni a lelkünk mélyén.
"Nekem nincs arcom, nincsenek vonásaim, minden összemosódik rajtam, amíg ki nem festem magam, csak maszkjaim vannak."
"Az én valódi arcom sokkal szörnyűbb, mint amit festeni szoktam magamnak."
"Gyerekkoromban oly sok esztendeig hallgattam, hogy később sose tanultam meg beszélni; én vagy hazudni tudok, vagy hallgatni. Ami az életrajzomban van, az hazugság. Amit az emberek beszélnek rólam, az is hazugság. Én úgy tudok hazudni, hogy megélhetnék belőle. Onnan tudtam meg: nem lehet már segíteni rajtam, hogy még neked se bírtam igazat mondani."
"Éjjelente az őzzel álmodtam. Te nem tudod, milyen az, mikor az ember olyan elmondhatatlanul sóvárog valamire."
"Gyűlöltelek, mint egy csalót, de tudtam, hogy nem tudlak már elfelejteni."
"Rád gondoltam, arra, hogy nem akarlak látni többé."
"Minden héten más bűnt választottam ki, zokogtam és fuldokoltam a gyónórácsnál, és közben figyeltem, mennyire örül."
"Én nem voltam féltékeny Angélára. Tudtam, hogy engem szeretsz, és nem őt. Iszonyodtam Angélától, ha hozzám ért, összerándult a vállam, s ha néha nem tudtam kitérni az elől, hogy megkínáljam valamivel, a ritka alkalomkor, mikor feljött hozzám, széttörtem a csészét, amiből ivott."
"Nem akarok sírni, most azért fütyülök."
 |
| Szabó Magda / forrás : Pinterest |
Ha nem szeretnétek lemaradni a legfrissebb értékeléseimről, akkor lájkoljátok be az
~ Adry ~
Megjegyzések
Megjegyzés küldése