Egy kötelező olvasmány, ami kimaradt || #12honap12konyv - június

A június havi téma aktuális és a tanulók számára egy rémálom, hiszen nekik a nyári szünetre a pedagógusok feladják a következő tanévhez kötődő kötelező olvasmányokat. A felnőttek szárára már sokkal inkább nosztalgikusnak hat Szabados Ágnes témája, hiszen mi már kicsit más szemmel nézünk ezekre a könyvekre, mint a gyerekek. Bevallom őszintén én minden nyáron elolvastam a feladott kötelező olvasmányokat. A gyerekeknek szükségük van a klasszikus irodalom megismerésére, mert ez az alapművességnek az alapja, és nem utolsósorban a szegényes szókincs bővítésében is elengedhetetlenek bizonyul. A kötelező olvasmányok a szövegismeret, a szövegértést, és a későbbi irodalmi szövegek tudományos megközelítését szolgálják. A kritikai gondolkodás alapjait ezeken a műveken keresztül sajátíthatják el a diákok. Sok esetben a kötelező irodalom nem azt a célt éri el, amit szeretett volna, hanem annak a szöges ellentét, és akár egy életre is elveheti a gyerekeknek a kedvét a könyvektől. Magyarországon már legalább ötven éve ugyanazok a művek szerepelnek a kötelező olvasmányok listáján, amit a mai gyerekek már nem tudnak befogadni, mivel a regényeknek a mondanivalója és a nyelvezete számunkra idegen és egyben érthetetlen is, így a könyvek nagyon hamar elveszítik az érdeklődésüket. 

Az olvasás egy tökéletes szabadidős tevékenység.

Miért jó irodalmat olvasni? 

➠ mert gyarapítja a szókincset, fejleszti a fogalmazási készséget 

➠ mert fejleszti az empátiát, aki sokat olvas, könnyebben tudja beleélni magát mások helyzetébe, elfogadóbb lesz másokkal szemben

➠ mert a könyvek segítségével átléphetsz egy másik világba, magad mögött hagyhatod a mindennapi gondokat, megszabadulhatsz a stressztől 

➠ mert az irodalom, ahogy bármelyik művészeti ág, motiválhat, hogy változtass az életeden 

Adry olvasósarka blog ajánlja (...)

A #12honap12konyv csoport közös könyve a már klasszikusnak mondható Kosztolányi Dezső Édes Anna című regény lett, melynek a közös megbeszélésre 2019. június 30-án vasárnap 20.00 órakor kerül sor. 

A bejegyzésem további részében három olyan könyvet ajánlok, amit lelkesen olvastam el a középiskolás éveim alatt. 

Kosztolányi Dezső Édes Anna 

Az Édes Anna, bár remekmű voltát alig valaki vonta csak kétségbe, a szokásosnál is összetettebb problematikát kínál. A krisztinavárosi kis cselédlány története, aki a kommün után kerül a magas rangú, méltóságos Vizy család szolgálatába, aki mintacseléddé válik, szinte-szinte már a cselédlány ideáljává, akiről megindul a legendaképződés, kilenc hónapi tökéletes szolgálat után brutális módon meggyilkolja gazdáit. A regény egyszerre és egységben nyújtja a kommün és az ellenforradalom, a fehérterror és a vörösterror rajzát, a rendszerváltás egy történeti, de általánosítható modelljét, az úr-cseléd viszony aprólékos, megható bensőségességű rajzát, a kiszolgáltatottság anatómiáját, az egyéniség kiüresedésének, a „géppé válásnak” pszichológiai és mélypszichológiai analízisét, a „keresztény kurzus” mélyreható bírálatát, egy tartózkodóan szkeptikus történelemszemléletet, az action gratuite Gide által „felfedezett” módszerének világirodalmilag is példátlanul magas szintű megvalósítását és elmélyítését, valamint feledhetetlen, „élő” figurák csodálatos galériáját, élén a magyar irodalom egyik, esettségében is legvonzóbb, legmeghatóbb nőalakjával, a címszereplővel. 

Megjelenés éve: 1926. 

Lev Tolsztoj: Anna Karenina 

Sok regény szól a házasságtörésről, mind közül a leghatalmasabb Tolsztoj Anna Kareniná-ja. Karenina szerelmét és megsanyargatását egy évszázad múltán is közel érezheti magához az olvasó, noha az Anna körül zsibongó nagyvilági társaság elegáns könyörtelenségének rajza immár csak híradás az elsüllyedt történelemből. „A világirodalom legnagyobb társadalmi regénye” – Thomas Mann méltatta így az Anna Kareniná-t – egyszerre volt Tolsztoj művészi búcsúja a szerelemtől és gondolati előkészülete a prófétaszerepre. Egy kötetben szinte két regény: Annáéban Tolsztoj elmondhatta mindazt, amit az érzéki rajongásról egyáltalán tudott, és amit csak művészi alakban mondhatott el, Levinében pedig megfestette önarcképét, a helyzetével erkölcsileg meghasonlott földesúrét, akinek önvizsgálatát és felismeréseit később már csak röpiratok nyelvén vagy a gondolatnak szigorúan alárendelt szépprózában tudta megfogalmazni. 

Megjelenés éve: 1878. 

J. D. Salinger: Zabhegyező 

A regény főhőse Holden Caulfield 17 éves amerikai gimnazista, akit éppen a negyedik iskolából rúgtak ki. A cselekmény egy meg nem értett, a társadalmi konvenciókat befogadni és gyakorolni képtelen s ezért mindenünnen kitaszított kamasz fiú háromnapos kálváriája. Holden első személyben mondja el a kicsapása utáni három napjának történetét, melyet New Yorkban éjszakai mulatóhelyeken, kétes hírű szállodában s az utcán tölt el. Közben mindent megpróbál, hogy a világgal, az emberekkel normális kapcsolatot alakítson ki, de sikertelenül. Menekül az emberek elől, de mindenütt hazug embereket talál. Az egyetlen élőlény, akivel őszintén beszélhet, s aki talán meg is érti valamennyire, titokban felkeresett tízéves kishúga. De ő sem tud segíteni: Holden a történteket egy ideggyógyintézet lakójaként meséli el. Salinger regénye nemcsak a kamaszlélek kitűnő, hiteles rajza, hanem a társadalmi konformizmus ellen lázadó ember kudarcának is szimbóluma. 

Megjelenés éve: 1951. 

2019. június

Olvasásra fel! 

Találkozunk júliusban a következő téma nyilvánosságra hozatalakor. Addig is keressétek könyvtárakban a folyamatosan frissülő könyvajánlókat. 

Adri