Nina George: Levendulaszoba || Mini Könyvklub 12.

A történetről röviden:

"A ​párizsi könyvkereskedő, Jean Perdu számára a regény olyan, mint a gyógyszer. Pontosan tudja, hogy milyen könyvre van szükség, hogy meggyógyítsa a megsebzett lelket. Könyvtára egy valóságos irodalmi gyógyszertár. Jean mindazokon segít, akik betérnek hozzá, egyedül saját gyötrelmeire nem talál megoldást. 21 évvel ezelőtt, egy este, míg ő aludt, szerelme kilépett az életéből. Csak egy levelet hagyott hátra, amit a férfi azóta sem olvasott el. A veszteséget kínzó emlékként őrzi ennyi év után is. A fájdalom, a büszkeség és a sértettség börtönében éli mindennapjait, mígnem egy nyári délután új lakó költözik a szomszédba. Az elvált asszony olyan érzéseket ébreszt Jeanban, amelyek létezését a férfi már rég elfelejtette. Ekkor újra a kezébe veszi szerelme búcsúlevelét, és olvasni kezdi. Egy pillanat alatt minden megváltozik, és a férfi többé nem menekülhet az elmúlt évek gyötrelmei elől. Mindent hátrahagyva elindul, hogy szembenézzen a fájdalommal, a múlttal és önmagával. Egy olyan utazás veszi kezdetét, amely keresztülvisz Franciaország csodálatos tájain, és eközben feltárulnak különös sorsok, és barátságok szövődnek. Az érzések, a gondolatok és az emberek lassan átformálódnak, hogy lezárulhasson a múlt, és helyet engedjen a jelennek és a jövőnek." (moly)

Mini Könyvklub 12. || február


Talán egy szóval tudnám a legjobban jellemezni a Levendulaszobát, hogy "hangulatirodalom", rá kell érezni, hogy mikor kerüljön le a polcról, mert csak egy bizonyos lelkiállapotban éri el célját az olvasónál. Némi hasonlóságot sikerült felfedeznem köztem és Jean Perdu között. Mind a ketten könyvszerető emberek vagyunk, és igyekszünk a legjobban passzoló olvasmányt ajánlani a hozzánk betérő embereknek. A könyvek terápiás célt is szolgálnak, hiszen az olvasásnak öngyógyító ereje van. Hivatalosan ezt biblioterápiának vagy irodalomterápiának hívják a szakemberek. Lehet terápiás céllal, de lehet önismereti, személyiségfejlesztő céllal is alkalmazni. Amiben kicsit megtaláljuk magunkat, azzal tudunk azonosulni, ha olyan könyvet olvasunk, amin már mi magunk is keresztül mentünk, akkor a regény főszereplőjével együtt járjuk végig az utat, ezáltal segítő kezet nyújtva neki. Erőt merítünk az olvasottakból. Irodalomterápiát szinte mindenki végez, aki olvasnivalót ajánl másoknak. A rossz hangulat ellen valami humorosat, szerelmi bánatra valami olyant, ami tuti nem romantikus jellegű. Lényege, hogy ne olyan könyvet adjunk az előttünk álló személynek, amitől még jobban letargiába kerül, hanem olyant, ami kihúzza a gödörből, erőt ad a folytatáshoz. Elég jól elkalandoztam a Levendulaszoba történetétől. Röviden a regény egy férfiről szól, aki elveszett szerelmét keresve fokozatosan néz szembe a problémáival, majd lépésenként dolgozza fel azokat. Jean Perdut egy úszó könyvesboltot hozott létre, ami az Irodalmi Patika nevet kapta. A bolt elnevezése is szimbolikus, hiszen az irodalom egy gyógyszertár, ahogy az irodalomterápia is egyfajta gyógyszer az embereknek. Főszereplőnk az érzelmek enciklopédiájának a megírásán elmélkedik, papírra vetné az általa megélt érzéseket, és ezt egy könyvformában megőrizné az utókor számára.

A regényt nem könnyű olvasni, emészteni kell, gondolkodni rajta, és a végén értelmezni az olvasottakat. Az érzelmi skála minden pontján jártam az olvasás során, hol nevettem, hol sírtam, hol megdöbbentem. Egy jó tanácsot szeretnék adni, lassan érdemes olvasni a Levendulaszobát, minden mondatot alaposan átgondolva, és meg-megállva magunkba nézni. Miért is? Mert Jean Perdut elbeszélése egy tanmese, hasonló számvetésre bármikor számíthatunk. A könyv megértéséhez elengedhetetlen egyfajta érettség, felnőttség, bizonyos élettapasztalat, saját hibák elkövetése, csetlések, illetve botlások, amikből már megtanultuk a leckét. Rossz élményeinket hajlamosak vagyunk a lelkünk legmélyére elzárni, és többé onnan elő nem venni, pont olyan ez, mint Jean Perdut levele a fiókjának a legaljáról. Éppen ezért fiatal olvasó kezébe semmiképpen nem adnám, mert nem értené az olvasottakat, és ezáltal elveszne a könyv lényege.

Egy csodálatos lélekutazás Nina George regénye.

A Levendulaszobát valaki vagy szeretni fogja, vagy utálni, mert nem elég érett annak elolvasására. Én a kettő között állok. Fiatalságom rovására írom azt, hogy nem minden részét értettem meg, de zömmel hatással voltak rám az olvasottak. Nagyon sok résszel tudtam azonosulni, így a könyv mondanivalója szíven talált. A hasonlóságot is felfedeztem köztem és Perdut között. Abban is nagyon nagy a hasonlóság, hogy a fájdalom napról napra emészti fel a lelkemet, mert olyan típusú ember vagyok, aki nagyon sokáig magában tartja azt, ami igazából bántja, és csak a legvégső esetben engedi azt szabadjára. Ahogy Perdut lelke is, úgy az enyém is napról napra válik állóháborúvá. A negatív érzések fátylában élni nem jó, de elkerülhetetlen. A konfliktuskerülő emberek ilyenek mint én. Az emberek nagy része a könyvekbe menekül a való világban megélt problémák elől, hiszen ott minden más, és ezáltal jobb. Egy ember akár ezer életet is megélhet olvasásai során. Az elfojtás és az önmarcangolás csak egy bizonyos ideig lehetséges, mert előbb vagy utóbb szembe kell nézni a szörnyeinkkel, és meg kell vívni a magunk csatáját. 

Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik úgy érzik, hogy kellően érettek, és egyben felnőttek a szó szoros értelmében, valamit azoknak, akik eddig a szőnyeg alá söpörték a problémájukat, de készen állnak arra, hogy harcoljanak a nyugodt életért. Továbbá ajánlom még azoknak is, akik eddig nem tudták elengedni azt, akit a világon a legjobban szerettek, pedig muszáj lenne. Ha azt hiszem, hogy neked már minden mindegy, akkor olvasd el Nina George: Levendulaszoba című könyvét. 

A könyvben említett könyvekből néhányat kiírtam, hiszen ezek tökéletes olvasmányok lehetnek irodalomterápián. 
  • Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
  • Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája
  • Hermann Melville: Moby-Dick
  • Romain Gary: A virradat ígérete
  • José Saramago: Vakság


A Mini-könyvklub 12 tagjainak a véleménye IDE kattintva olvasható el.

Felkeltettem a kíváncsiságodat?
Akkor ITT meg tudod rendelni a könyvet.

Ha nem szeretnétek lemaradni a legfrissebb értékeléseimről, akkor lájkoljátok be az

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Roxforti házak története

Borsa Brown: A ​férj prostija

Az internetnek hatalma van! || Csabai Márk: Nem mondhatsz nemet!