Márai Sándor: A ​gyertyák csonkig égnek

Az életem elérkezett ahhoz a ponthoz, hogy a komolyabb irodalmi művek segítenek át a hullámvölgyeken, amik a hétköznapijaimat szelik át. Minden klasszikus mű mögött komoly mondanivaló lapul meg. Hiszek abban, hogy nem mi választjuk ki az olvasnivalónkat, hanem a könyvek találnak meg bennünket, akkor amikor a legnagyobb szükségünk van rájuk. Pont ez történt velem is pár napja, amikor megakadt a reggeli pakolás közben a szemem az M 28-os Cutter számon, ami alatt Márai Sándor regényei vannak. Ugyanezen a napon szóba került az Olvass Egerszeg! Facebook csoportban az író halálának harmincadik évfordulója, és ennek kapcsán feltettem a kérdést a tagoknak, hogy kinek melyik volt az első könyve az írótól. A legtöbben a "A gyertyák csonkig égnek" című regényt olvasták legelőször, így én is ezzel kezdtem. Őszintén megmondva, nem volt könnyű olvasni, nehéz volt átállítani az agyamat a klasszikus szépirodalmi műre, de sikerült, és nem ez lesz az utolsó olvasott művem tőle. 

Márai Sándor - A gyertyák csonkig égnek


Fülszöveg: 
Két régi barát évtizedek után újra találkozik, s végigbeszélgetik az éjszakát. Egyikük annak idején elárulta barátját, örökre tönkretette az életét. Márai regényében a barátság, hűség és árulás, egy világrend széthullásának kérdését járja körül.
Az első megjelenés: 1942.

A történet két részre osztható fel, az elsőben egy korrajzot olvashatunk, amiben a főszereplő ifjúkorát ismerhetjük meg. A családjának a történetét, egy különleges barátság kialakulását. Ez a rész nagyon lassú lefolyású, ellentétben a második résszel, ahol egy éjszakai beszélgetésnek, visszaemlékezésnek lehetünk a tanúi. Ez a társalgás nyugtalanító, feszült hangulatot ébreszt az olvasóban is. Lapról lapra érződik a keserűség és a fajdalom egyvelege. A könyv címe szimbolikus jelentésű, mivel a két férfi beszélgetése körülbelül addig tart, amíg a templomban a gyertyák csonkig nem égnek. Nagyjából egy este eseményeit olvashattunk ebben a Márai-könyvben, de annál több mögöttes mondanivaló húzódik meg a sorok között. A két férfi szöges ellentéte egymásnak, az egyik szegény, a másik gazdag, az egyik katona, a másik művészember. Barátságuk egy napon véget ér, amikor az árulás üti fel a fejét. Tulajdonképpen ennek az árulásnak a körülményeiről szól a történet. A visszaemlékezés során lépésről lépésre megismerhettük, hogy mi is történt a múltban és, hogy az milyen hatással volt a jelenre. Beszélgetésnek semmiképpen nem mondható a regény, hiszen a két aggastyán közül csak az egyikük szemszögét ismerjük, a másik csendben ül és hallgat, a csendnek mindig jelentése van. Vajon itt mit szimbolizál? Az éremnek mindig két oldala van. Kíváncsi lettem volna arra, hogy a csendben ülő és hallgató férfinek mi is a története?! 

A barátság, a hűség, a bajtársiasság, és az árulás bugyraiba repít el bennünket. A regényt 1942-ben írta az író, de a mai napig aktuálisnak mondható. 2019-ben is nagyon sok embernek halványlila gőze sincs ezeknek a fogalmaknak a mögöttes tartalmáról. Mára az emberek felszínessé váltak, és ritkán alakulnak ki életre szóló barátságok. Napról napra csökken egyes emberek nagysága a szememben. A XXI. század magával hozta az ürességet, és a látszatkapcsolatok tömkelegét. Sajnos ide jutott a világ, de örömmel tölt el, hogy élt olyan ember kis hazánkban, aki még tudta mit jelent a hűség és az igaz barátság. Egy újabb könyv került a kezembe, ami rávilágított arra, hogy nincs szükségem olyan emberek jelenlétére az életemben, akik semmi jót nem adnak számomra. Szépen lassan szórom ki őket az életemből, és csak azt a szűk réteget engedem közel magamhoz, akik igazán számítanak. A gyertyák csonkig égnek című regény megtalált engem, és én is azt. Megláttam a sorok mögött rejlő értéket, amire most a leginkább szükségem van. Márai Sándortól válaszokat ugyan nem kaptam, de egy folyamatot elindított bennem. Hetvenhét évvel ezelőtt keletkezett a mű, és a mai napig hatással van az utókorra. 

Márai szavaival élve az íróknak kulturális küldetésük van a Földön. 

A világ ellen csak úgy lehet védekezni – fejtegeti a tábornok -, ha nem veszünk tudomásul róla.



Felkeltettem a kíváncsiságodat?
Akkor ITT meg tudod rendelni a könyvet.

Ha nem szeretnétek lemaradni a legfrissebb értékeléseimről, akkor lájkoljátok be az

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Roxforti házak története

Borsa Brown: A ​férj prostija

Az internetnek hatalma van! || Csabai Márk: Nem mondhatsz nemet!