In Memoriam Tandori Dezső 1938-2019

80 éves korában elhunyt Tandori Dezső, Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, műfordító a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Írói álnevei: Nat Roid, Tradoni és Hc. G. S. Solenard.

1938-ban egy decemberi napon egy gondos tisztviselőcsaládba született. A gimnáziumi tanulmányait Budapesten végezte, 1957-ben leérettségizett, ami után a budapesti bölcsészkaron szerzett magyar–német szakos tanári diplomát. Rövid ideig nevelőtanárként dolgozott, majd 1971-től szabadfoglalkozású íróként és műfordítóként próbálta ki magát. Felesége Tandori Ágnes, szintén író és műfordító volt. Fiatalon bekerült gimnáziumi tanárának, a Nemes Nagy Ágnes írói-baráti körébe, ahol Mészöly Miklóssal, Ottlik Gézával, Mándy Ivánnal és másokkal volt szoros kapcsolatban. Az irodalompolitikától tudatosan távol tartotta magát, „remeteélete” a hetvenes-nyolcvanas években legendássá vált. Budai lakásában 1977-től kezdve madárneveléssel foglalkozik, ami műveinek témavilágát is nagymértékben befolyásolja. Kikapcsolódásként képzőművészeti tevékenységet is folytat; primitív grafikái többnyire nyelvi poénokra épülnek. A kilencvenes években horizontja kitágult, utazni kezdett, bejárta Bécset, Párizst, Londont, Koppenhágát és a német nagyvárosokat. Ebben a korszakában főleg a nyugati lóversenypályákon átélt élményeit kamatoztatta. 1994-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.

Tandori életművében kakukktojásnak számít a gombfocikönyv-trilógia, mellyel egy egész új olvasóréteget szólított meg, elsősorban a futball iránt érdeklődő gyerekeket. A Nagy gombfocikönyv (1980), az Új nagy gombfocikönyv (1985) és A legújabb kis-nagy gombfocikönyv (1989) egy egész generációval szerettette meg nemcsak az angol focit, de Tandori nyelvi leleményeit és játékait is. Tandori olyan témából írt rendkívül szellemes és olvasmányos könyveket, amelyből senki másnak nem jutott eszébe, azaz egyedül lejátszotta otthon az angol bajnokságot gombfociban. Az izgalmas tornákon pedig Minyutti felügyelő játékmackói és madarai mellett valós szereplők is feltűntek, Puskás Öcsitől a svéd válogatott szövetségi kapitányáig, Georg Ericsonig, aki remekül zongorázott, és eljátszotta a Gombfocitornák Indulóját is, amely körülbelül így hangzott: „Pá-trá, csgröep-kzthra-tüők-pio-lhüo-grsdu-ááááá…!” A kilencvenes években aztán a Magyar Narancsba írt tárcasorozatából az is kiderülhetett, az akkor már a hatvan éves írót a popkultúra sem hagyta hidegen, és az MTV klipjei inspirálták cikkírásra. Az idősödő költő ezekben olyan zenekarokról írt lelkesen, mint a Garbage, a Type O Negative vagy a Slayer – ezek hatása a lírájában is visszaköszönt.

Régóta érdeklődött a grafika iránt, az utóbbi években kevesebbet írt és egyre többet rajzolt. Visszavonult élete miatt ritkán tűnt fel rendezvényeken, a 80. születésnapjára megrendezett decemberi felolvasóesten sem vett részt.

Zalaegerszegen Tandori Dezső könyveiből készült egy könyvajánló. 

Regények

• 1977: Miért élnél örökké? (regény)
• 1979: A meghívás fennáll (regény)
• 1980: Valamivel több (regény)
• 1981: Helyből távol (regény)
• 1982: Ne lőj az ülő madárra! (regény)
• 1983: Sár és vér és játék (regény)
• 1988: Meghalni késő, élni túl korán (regény, "Egynyári vakjátszma" trilógia 1.)
• 1989: Egy regény, hány halott (regény, "Egynyári vakjátszma" trilógia 2.; a 3. kötet mindmáig kéziratban)
• 1994: Hosszú koporsó. H. K. Tandori Dezső rövidítése, 1990-1992; Balassi, Bp., 1994
• 1996: Az evidenciatörténetek (regény, rajzokkal)
• 1996: Medvék és más verebek (regény, rajzokkal)
• 1999: Nem lóverseny! (regény)
• 1999: Vissza a sírból (regény)
• 2000: Raszternyak - Egy másik párizsi regény (regény)
• 2001: Sohamár - de minek? (regény)
• 2003: Zabkeselyű (regény)
• 2006: 13:87 (regény)
• 2007: Zombi (regény)
• 2008: Torlandó szörfpóker (regény)
• 2009: Ki nem feküdt halál (regény)

Ifjúsági regények

• 1979: Medvetalp és barátai (ifjúsági regény)
• 1980: Madárlátta tollaslabda (ifjúsági regény)
• 1980: Nagy gombfocikönyv (ifjúsági regény)
• 1984: Mesélj rólam, ha tudsz (ifjúsági regény)
• 1985: Új nagy gombfocikönyv (ifjúsági regény)
• 1989: A legújabb kis-nagy gombfocikönyv (ifjúsági regény)

Krimik Nat Roid írói álnéven

• 1980: Nem szeretném, ha fáznál!
• 1981: Túl jól fest holtan
• 1981: Most van soha
• 1982: Azt te csak hiszed, bébi!
• 1983: … de maradj halott!
• 1984: Egyre kisebb gyilkosságok
• 1985: Bízd a halálra
• 1986: Meghalni és megszeretni
• 1987: Holtteste éltesse!
• 1998: Vér és virághab
• 2005: Írd hozzá a vért!

Hc. G. S. Solenard írói álnéven

• 1984: A Stevenson biozmagória (fantasztikus regény)

Díjai, kitüntetései

• Graves-díj (1972)
• Kassák Lajos-díj (1974)
• Füst Milán-díj (1975)
• József Attila-díj (1978)
• Alföld-díj (1984, 2012)
• Forintos-díj (1984)
• Áprily Lajos-díj (1986)
• Déry Tibor-díj (1986)
• Szép Ernő-jutalom (1989)
• Weöres Sándor-díj (1990)
• Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj (1996)
• Üveggolyó-rend (1997)
• Tekintet-díj (1998)
• Kossuth-díj (1998)
• Bárka-díj (2000)
• Tiszatáj-díj (2001)
• Szépíró Díj (2007)
• Goethe-érem (2007)
• Prima Primissima díj író-költő kategóriában (2007)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal /polgári tagozat/ (2009)
• Artisjus-díj (2009)
• Babits Mihály Alkotói Emlékdíj (2010)
• A Nemzet Művésze (2014)

A bejegyzésem forrásaként az Index, a Fidelio, és a HVG Tandori Dezsővel foglalkozó cikkeit használtam fel, ezeket hol szó szerint, hol tartalmilag. Nagyon jó róla így egyben olvasni, remélem, ezzel a cikkemmel méltóképpen tudok tisztelegni az emléke előtt.