Eszes Rita: Rókatündér || Mini-Könyvklub 12.

Egy reggeli csendélet (...)

Ahogy a könyv fülszövegéből megismerhettem Midori titkát, a történet azonnal a szívembe belopta magát, hiszen a YA könyvek a mai napig kedvesek számomra. Bizonyos időközönként nagyon jó érzéssel tölt el, hogy egy-egy regény erejéig újra az ő világukban járhatok. A Rókatündér az utolsó betűig az ifjúsági könyvek táborát erősíti. A történet a mesés Japánban játszódik, eddig is nagy álmom volt egyszer eljutni oda, de Eszes Rita regénye után még jobban dolgozik bennem ez a vágy. Az író precízen ábrázolta a japán hitvilágot és a kultúrát, már-már olyan érzésem volt, hogy én is egyike vagyok a regény szereplőinek. Egyedi látásmódját a szerző a személyes élményeinek köszönhette, ahogy az interneten keresgéltem az író kapcsán, találtam egy cikket, amiben azt nyilatkozta, hogy korábban járt már Japánban. Ettől a ponttól kezdve még hitelesebbek lettek a leírások, a város és a kultúra bemutatása. A szabályok szigorúak, amiket az ifjúságnak is be kellett tartania, mert ellenkező esetben komoly szankciók következtek. Japánban a fiataloknak tilos dohányozni, az iskolából lógni, drogozni és végezetül szexuális kapcsolatot létesíteni. 

A mai magyar írók zömmel erős karakterkészlettel dolgoznak, Eszes Rita könyvével is alátámaszthatom ezt az állításomat. Midori élete nem könnyű, és amin keresztül kellett esnie, hogy döntésre juthasson a jövőjével kapcsolatban, azt egy komoly felnőtt ember is megsínylette volna. A lánynak dönteni kellett a rókalét és az emberlét között. Nagyanyó befolyásának köszönhetően egy cserediák programban találta magát, aminek a következtében Oszakába költözött egy tanév erejéig. Ennek az időnek elégnek kell lennie arra, hogy megtapasztalja milyen emberként élni, és barátkozni másokkal. A korábbi életét hol rókaként, hol meg emberként élte, hiszen ő egy kicune. A szülei sok-sok évvel ezelőtt lemondtak az emberi létről, és a szabadságot választották. Midori nagyanya szerette volna, ha a lány mind a két életformát kipróbálja mielőtt döntést hozna. Imádom a Rókatündér alapsztoriját. Bájos, magával ragadó, és ízig-vérig ifjúsági könyv. Visszatérve Midorira, az élet nagyon furfangos, hiszen Oszakában ember alakban ismerkedik meg újra azzal a fiúval, aki iránt kezdett otthon rókaként gyengéd érzéseket táplálni. A vonzalom, mint kiderült kölcsönös volt és jelenleg is az. A lánynak lassan döntenie kell, hogy felfedi-e magát Akira előtt vagy sem. Akira oszakai felbukkanása óta drukkoltam nekik, hogy minden úgy történjen ahogy annak lennie kell. Megéri egy kapcsolat azt, hogy mindent feladjon az egyik fél a másikért? Nem marad ott a tüske, ami emlékezteti a döntésre? Ezt mindenki maga el tudja majd dönteni. A többi szereplő is élettel teli a regényben, főleg Rei és Tristan. Mind a ketten Midori barátai közé tartoznak, tele élettel és vidámsággal, és nagyon nagy kalandvággyal. Tökéletesen passzolnak a lány mellé, hiszen a fiúk aktivitását a lány visszafogottsága kompenzálta. Egymást kiegészítve élték a mindennapjaikat. A kedvenc szereplőm egyértelműen nagyanyó és Midori volt. Kettejük élettörténete nálam vitt mindent, ami ahhoz kellett, hogy egy életre a szívembe zárjam őket. 

Eszes Rita könyve élettel teli, talán ez a legjobb szó a Rókatündérre. Minden egyes oldalából érződött a vívódás, a kalandvágy, a beletörődés, a bulizhatnék, az emlékezés és még sorolhatnám napestig őket. Minden mozzanat körülölelt és már-már olyan érzésem támadt, hogy Japánban vagyok, ha becsukom a szemem akkor előttem vannak az utcarészletek, a fiatalok arca és mozzanatai, az iskola és az egyenruha is. Külön örömömre szolgált, hogy a misztikus szál nem vitte el száz százalékban a történet vezetését, hanem, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a mindennapi japán tinédzser élet. A két történet nagyon jól egymás mellett élt a regényben, de mégis keresztezték egymás útjait. Minden tizenöt év feletti lánynak, nőnek és asszonynak bátran merem ajánlani ezt a regényt, hiszen felnőtt fejjel is sok-sok boldog percet tud okozni. A klasszikus, klisés ifjúsági regények táborából kiemelkedik a Rókatündér, a maga bájosságával, egyediségével és természetességével. 

Forrás: ITT

A regényben is az értékelésemben is nagyon sokszor előkerült a kicune, azaz a rókalét, de tudjuk, hogy ez mit is jelent pontosan? Bevallom őszintén én nem tudtam, így utána kellett olvasnom, hogy tisztában legyek a szó jelentésével. Lássuk mit is takar ez a különleges hangzású szó! A kicune egy japán szó, jelentése róka. Eredetileg a sintó vallás segítőkész és kedves róka alakú istene volt. Sok japán népmesében visszatér az alakja. A kicunék a legismertebb jókaiok közé tartoznak, szerepük azonban a különböző történetekben sokszor teljesen más. Van, amikor átverik, becsapják az embereket, de van, amikor védelmezik őket, és vannak esetek, amikor az illető szeretője, felesége személyében jelennek meg. A japánok a legtöbb rókának különleges tulajdonságot tulajdonítanak, nemcsak a rókaszellemeknek. A kicune mondák kialakulásában legfőbb szerepet az játszik, hogy az ősi Japánban a rókák az emberek közelében éltek. Minél több farka van, annál bölcsebb, öregebb és hatalmasabb egy kicune. A legidősebb és legkiválóbb rókák a kilenc farkúak, társaik közt is a legmegbecsültebb egyedek. Néhány népmese azt mondja, hogy egy róka csak akkor tud további farkakat növeszteni, miután élt 1000 évet. Az egy, öt, hét, és kilenc farok a leggyakoribb a történetekben. Állítólag mikor egy rókának kinő a kilencedik farka, fehérré vagy arany színűvé válik a bundája. Bizonyos esetekben a kicunének emberré változásának ideje alatt is megmarad a farka. A történetek igen intelligens és bölcs lényekként ábrázolják őket, ami koruk előrehaladtával csak gyarapodik. Sok történet ravaszdi alakként mutatja be a kicunét, aki alakváltó képességével rászedi az embereket. Máshol azonban úgy festik le, mint hűséges őrzőt, barátot, szeretőt vagy éppen feleséget. Számtalan legendában a kicune megszállja egy nő testét vagy átváltozik azzá. Ilyen formában meghódít egy férfit, bűbájt bocsátva rá, és megtréfálja azt. Ám ha ekkor a mit sem sejtő ember feleségül veszi a rókát, szerető asszonyként fog viselkedni az, egészen addig, amíg ki nem derül valódi kiléte. Egyes történetekben a kicunéknak még nagyobb erőt tulajdonítanak, képesek meghajlítani a tér-időt, az embereket az őrületbe kergetik és különleges alakokat tudnak felvenni, mint például egy hihetetlenül magas fa vagy egy második hold az égen. Képességeik közé tartozik még, hogy farkukkal tüzet vagy villámot tudnak gerjeszteni (kicunebi) vagy képesek megjelenni az álmokban, repülni, láthatatlanná válni vagy esetleg különböző illúziókat létrehozni.

(A kicune meghatározáshoz wikipédia szócikket használtam)

Ízig-vérig ifjúsági könyv.

Röviden a Rókatündér történetéről.

“Ha igazán szereted, elengeded? Midori nem hétköznapi lány – persze, minden tizennyolc éves így érzi. Ő az erdőben nevelkedett a kétszáz éves nagyanyóval, aki rókává tud változni. Midori is kicune, de még csak próbálgatja a képességeit. Egy nap meglátja a vonzó és különleges Akirát. A fiú mesél magáról a rókának, de sejtelme sincs, hogy az érti minden szavát. Csakhogy nagyanyó nem nézi jó szemmel Midori és Akira barátságát, ezért Oszakába küldi a lányt, hogy belekóstoljon a városi kamaszok életébe – és eltávolodjon Akirától. Midori egy csapat külföldi cserediákkal együtt kipróbálja a japán középiskolások mindennapjait. Szert tesz két új barátra: a szívtipró Tristanra, és a lázadó Reire, akik ki nem állhatják egymást. Mennyi titok szövi át a rituális szabályokat követő, fegyelmezett japánok életét? Hogy érzi magát egy félénk rókatündér a gimnáziumban? És mi történik, ha Akira egyszer csak felbukkan Oszakában?”

(Forrás: www.moly.hu)

A könyv adatai: 

Szerző: Eszes Rita

Cím: Rókatündér

Kiadó: Könyvmolyképző 

Kiadás éve: 2018.

Műfaj: YA 

Extra: 

Ha már szeretem Japánt, akkor egy kicsit utána olvastam, és találtam egy cikket, amiben harmincöt furcsaságot említettek az országgal kapcsolatban. Tudjuk, hogy a japán kultúra gyökeresen más mint a világ többi kultúrája, ez köszönhető a sajátos japán világnézetnek, és a hitvilágának. Sok új információval lettem gazdagabb, remélem tudtam nektek is valami újat mondani.

(A linkre kattintva a teljes cikk elolvasható.)

Forrás: ITT

• Tudtátok, hogy “a pornográfia abszolút behálózza a mindennapjaikat. Nincs olyan élelmiszerbolt, ahol ne lenne legalább egy jól elszeparált részleg, ahol csak és kizárólag pornográf tartalmú könyveket és filmeket árusítanak. A nagyobb plázákban pedig 2-3 emeletes szexboltok várják a ,,kíváncsi” vendégeket.”

• Tudtátok, hogy “a Japánok előszeretettel fogyasztanak delfinhúst. Bár leggyakrabban levest készítenek belőle, sokszor nyersen is fogyasztják. Az íze állítólag egyáltalán nem hasonlítható a halakéhoz.”

• Tudtátok, hogy “Japánban külön metrókocsikat tartanak fenn a nők számára. Főleg a reggeli csúcsforgalomban alkalmazzák ezeket, hogy a nagy tömegben megelőzzék a különféle zaklatásos eseteket és egyfajta biztonságot nyújtsanak általuk a nők számára.”

• Tudtátok, hogy “az iskolai tanév április 1-jén kezdődik, és trimeszterekre van bontva.”

• Tudtátok, hogy “a japán diáklányok nem viselhetnek harisnyát, még a nagy téli hidegekben sem. Helyettük térdig érő zoknit kell hordaniuk, mely egyúttal az iskolai egyenruhájuk részét is képezi. A szoknya hossza ellenben változhat…minél idősebb egy lány, annál rövidebb szoknyát hordhat az iskolában.”

• Tudtátok, hogy “Japánban teljesen normálisnak számít, ha egy nő feneke vagy bugyija ,,kilibben” a szoknyája alól. Ellenben például a túl mély nyakkivágású felsőrészeket vulgárisnak és illetlennek tartják.”

• Tudtátok, hogy “a Japánoknak külön szavuk van arra, amikor valaki belehal a túlzásba vitt munkába. Ezt ,,karoshi”-nak nevezik, és évente több mint 10.000 ember hal meg emiatt.”

A Mini-könyvklub 12 tagjainak a véleménye IDE kattintva olvasható el.

Felkeltettem a kíváncsiságodat?

Akkor ITT meg tudod rendelni a könyvet.

Ha nem szeretnétek lemaradni a legfrissebb értékeléseimről, akkor lájkoljátok be az

Adry olvasósarka Facebook oldalt.