Jodi Picoult: Életszikra
Jodi Picoult korunk egyik legvakmerőbb írója. Most éppen azt boncolgatja, hogyan lehet egyszerre figyelembe venni a várandós nő és a még meg nem született gyermeke jogait. Az Életszikra beszélgetésre, vitára inspirál, és talán megértésre sarkall.
Amiről a könyv szól:
"Zaklatott férfi ront be Mississippi állam abortuszklinikájára. Lövöldözni kezd, majd túszul ejti a túlélőket. Hugh McElroy túsztárgyaló a helyszínre siet. A telefonjára érkező üzenetekből jön rá, hogy tizenöt éves lánya, Wren is a klinikán tartózkodik. De vajon hogy reagálnak a túszok? Egy nővér úrrá lesz saját pánikrohamán, és segít egy sebesült nőn. Egy orvos a hite miatt gyakorolja hivatását… Most éppen ezt a hitet teszi próbára az élet. Egy magzatvédő aktivista páciensnek álcázva tapasztalja meg, milyen annak a gyűlöletnek a kereszttüzében lenni, amit őt is szított. De vajon mi a túszejtő valódi célja? A lebilincselő történet visszafelé halad az időben, így az emberi sorsok szépen lassan bontakoznak ki."
(forrás: www.moly.hu)
 |
| Jodi Picoult: Életszikra |
Az abortusz témaköre nagyon kényes téma, sokaknak fájó pont az életükbe, így nem könnyű erről a könyvről beszélni. Állást foglalni sem lenne fair dolog, hiszen ahogy a regényben is két nézőpont ütközött egymással, úgy a való világban ez történik. Egy gyermek fogantatása lehet ajándék és átok is egyben, mind csak nézőpont kérdése. Mindenesetre nagyon nehéz döntés előtt van az a kismama, aki az abortuszt választja, hiszen ezzel vállalja annak a kockázatát, hogy soha többé nem lehet gyermeke. Jodi Picoult emberi sorsokat elevenít meg a lapok között, mindegyik esetbe odaképzelhetjük magunkat, hogy mi mit tennék az adott karakter helyében. Minden lánynak, nőnek megismerhettük a teherbeesésének a körülményeit, és ennek a tükrében a döntésüknek a miértjét is. Ezek ellenére mindenki, aki a terhessége megszakítására szánja el magát óriási lépést tesz a lelkének a darabokra törésére. Onnantól már az a lépés kitörölhetetlen az elméből. Vajon mi a jobb döntés, megtartani egy olyan babát, akit nem szívből szerettünk volna, vagy megválni tőle? Őszintén bevallom, nem tudom, hogyan döntenék, ha ebben a cipőben kellene járnom. Abban teljesen egyetértek az aktivistákkal, hogy az abortusz egy emberi élet kioltásával egyenlő.
Az abortusz témában képtelenség megtalálni az arany középutat. Durvának találom azt, ami Amerikában zajlik, értem itt a törvényi hátteret és az aktivisták mozgalmait. Az USA-ban már törvény védi a magzatot, hasonló jogokkal bír, mint a már megszületett gyermekek. Egy abortuszklinika ebben a jogrendszerben maga a bűnözés fellegvára. Egy ilyen intézménybe jutott be egy férfi, aki a magzatok életéért küzd. Azzal a céllal rontott be a klinikára, hogy most akkor ő megmutatja a bűnösöknek, milyen is élet és halál között lebegni. Válogatás nélkül esnek áldozatul az épületben tartózkodók, ápolók, orvosok, nők és fiatal lányok. Már ez is megviseli az olvasók lelkét, hogy egy túszejtésről olvasnak, ahol emberi életek is áldozatul esnek egy pszichopata férfi által. Az eszetlen gyűlölet semmit nem old meg, csak még több problémát szül. Az események Jacksonban, Mississippi-államban, egy női klinikán zajlanak, ahol az alap nőgyógyászati ellátás mellett abortuszokat is végeznek. A személyzet nap, mint nap ki van téve az aktivisták gyűlöletének, hiszen az intézmény mellett vertek sátrak, és naphosszat az érdekeiket hangoztatják.
Frappáns megoldásnak találtam az írónőtől, hogy visszafelé meséli el ennek a borzalmas napnak a történéseit. Az események elejét a regény végén olvashattuk, sok felmerülő kérdésre ott illetve az epilógusban kaptunk választ. A szerző úgy építette fel a történetet, hogy a túszejtő és a tárgyaló párbeszéde kapcsán ismerjük meg a miérteket. Mindenkinek van személyes érintettsége a témában, így a közös nevező is elég hamar kialakul a jelenlévő szereplők között.
Feszült drámai pillanatoknak lehettünk a szemtanúi, amit Jodi Picoult elevenített meg számunkra. Minden egyes könyve valóságos problémákat feszeget, amiről nem szívesen beszélnek az emberek. A regénynek két fő erőssége van, az egyik a témaválasztás, a másik az erős karakterek. Egyszerre két párhuzamos történet bontakozik ki az olvasók szeme előtt: George Goddardé, akinek a lépéseit az elvakult dühe irányítja, mellette mélyen vallásos és egyedül neveli tizenéves lányát. A másik szál Hugh McElroy hadnagyé, aki képzett túsztárgyaló, aki mára szintén egyedül neveli lányát. A kulcskarakterek nagyon erős jellemmel rendelkeznek. Mind a ketten egy-egy nézetet szimbolizálnak.
A könyv minden lapján érződik az alapos háttérmunka. Néha úgy érzem, hogy Jodi Picoult regényei valahol a szakirodalom és a szépirodalom határán mozognak. Az alaptörténetek miatt jellemző az írónőre, hogy nehezen olvashatóak a könyvei, de ez is szubjektív, mert korábban mesélte nekem az egyik olvasónk, hogy egy szuszra elolvasta az Ítélet című könyvet, ami valljuk csak be, szintén nem egy habos-habos történet. Az eddig olvasottak közül ez volt az első olyan könyve, ami megrázott, felzaklatott, napok óta vissza-visszatérő gondolatom, hogy mit tettem volna én, ha hasonló helyzetbe kerülök, mint a klinikát felkereső lányok. Morális kérdéssé vált az abortusz a 21. században, de ezzel gyilkosságot követnek el a nők? Olvasás után nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mitől jobb a gyermeknek, ha olyan anya mellett nő fel, aki nem fogja szeretni, mert nem olyan emlék köthető hozzá, amire szívesen visszaemlékezik. Mennyivel jobb, ha a gyermek nevelőszőlőkhöz kerül? Sajnos, egyik megoldás sem jó!
Az abortusz témában képtelenség megtalálni az arany középutat. Durvának találom azt, ami Amerikában zajlik, értem itt a törvényi hátteret és az aktivisták mozgalmait. Az USA-ban már törvény védi a magzatot, hasonló jogokkal bír, mint a már megszületett gyermekek. Egy abortuszklinika ebben a jogrendszerben maga a bűnözés fellegvára. Egy ilyen intézménybe jutott be egy férfi, aki a magzatok életéért küzd. Azzal a céllal rontott be a klinikára, hogy most akkor ő megmutatja a bűnösöknek, milyen is élet és halál között lebegni. Válogatás nélkül esnek áldozatul az épületben tartózkodók, ápolók, orvosok, nők és fiatal lányok. Már ez is megviseli az olvasók lelkét, hogy egy túszejtésről olvasnak, ahol emberi életek is áldozatul esnek egy pszichopata férfi által. Az eszetlen gyűlölet semmit nem old meg, csak még több problémát szül. Az események Jacksonban, Mississippi-államban, egy női klinikán zajlanak, ahol az alap nőgyógyászati ellátás mellett abortuszokat is végeznek. A személyzet nap, mint nap ki van téve az aktivisták gyűlöletének, hiszen az intézmény mellett vertek sátrak, és naphosszat az érdekeiket hangoztatják.
Frappáns megoldásnak találtam az írónőtől, hogy visszafelé meséli el ennek a borzalmas napnak a történéseit. Az események elejét a regény végén olvashattuk, sok felmerülő kérdésre ott illetve az epilógusban kaptunk választ. A szerző úgy építette fel a történetet, hogy a túszejtő és a tárgyaló párbeszéde kapcsán ismerjük meg a miérteket. Mindenkinek van személyes érintettsége a témában, így a közös nevező is elég hamar kialakul a jelenlévő szereplők között.
Feszült drámai pillanatoknak lehettünk a szemtanúi, amit Jodi Picoult elevenített meg számunkra. Minden egyes könyve valóságos problémákat feszeget, amiről nem szívesen beszélnek az emberek. A regénynek két fő erőssége van, az egyik a témaválasztás, a másik az erős karakterek. Egyszerre két párhuzamos történet bontakozik ki az olvasók szeme előtt: George Goddardé, akinek a lépéseit az elvakult dühe irányítja, mellette mélyen vallásos és egyedül neveli tizenéves lányát. A másik szál Hugh McElroy hadnagyé, aki képzett túsztárgyaló, aki mára szintén egyedül neveli lányát. A kulcskarakterek nagyon erős jellemmel rendelkeznek. Mind a ketten egy-egy nézetet szimbolizálnak.
 |
| Jodi Picoult korunk egyik legvakmerőbb írója. |
A könyv minden lapján érződik az alapos háttérmunka. Néha úgy érzem, hogy Jodi Picoult regényei valahol a szakirodalom és a szépirodalom határán mozognak. Az alaptörténetek miatt jellemző az írónőre, hogy nehezen olvashatóak a könyvei, de ez is szubjektív, mert korábban mesélte nekem az egyik olvasónk, hogy egy szuszra elolvasta az Ítélet című könyvet, ami valljuk csak be, szintén nem egy habos-habos történet. Az eddig olvasottak közül ez volt az első olyan könyve, ami megrázott, felzaklatott, napok óta vissza-visszatérő gondolatom, hogy mit tettem volna én, ha hasonló helyzetbe kerülök, mint a klinikát felkereső lányok. Morális kérdéssé vált az abortusz a 21. században, de ezzel gyilkosságot követnek el a nők? Olvasás után nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mitől jobb a gyermeknek, ha olyan anya mellett nő fel, aki nem fogja szeretni, mert nem olyan emlék köthető hozzá, amire szívesen visszaemlékezik. Mennyivel jobb, ha a gyermek nevelőszőlőkhöz kerül? Sajnos, egyik megoldás sem jó!
Jodi Picoult könyveinek az olvasását széles körben ajánlóm.
Felkeltettem a kíváncsiságodat?
Akkor ITT meg tudod rendelni a könyvet.
Ha nem szeretnétek lemaradni a legfrissebb értékeléseimről, akkor lájkoljátok be az
~ Adry ~
Megjegyzések
Megjegyzés küldése