Mo Hayder: A bábu
A fülszöveg és az ajánló meggyőzött arról, hogy a megjelenést követően el kell olvasnom az idei év legborzongósabb pszichológiai thrillerét, ami a Lettero Kiadónak köszönhetően jutott el hozzám. A nyár elején már kiéltem magam a könnyed romantikus regényekben, így a szabadságolás idejére a keményebb olvasmányokat szemeltem ki. Újfent becsapva érzem magam, mivel ennek a regénynek semmi köze nem volt a thrillerhez. Nem értem, miért kell az olvasókat félrevezetni. A bábunak is meg lenne a maga célcsoportja, akik szívesen olvasnak lájtos, nyomozós könyveket, és nem éreznék magukat becsapva azok, akik meg inkább a horrorra vágynak. Imádom Sptephen King stílusát, és ezt a regényt is hozzá hasonlították, gondoltam, akkor csak jó lehet.
Röviden a történetről (...)
"Valami nincs rendben a Beechway kórház pszichiátria osztályán. Az egyik páciens megcsonkítja magát, a másik öngyilkos lesz – mindkettő váratlan áramkimaradáskor történik. A figyelőkamerák semmit sem rögzítenek. A betegek azt suttogják, visszatért Maude, a gonosz szellem. Kétségbeesett tettekbe terrorizálja őket, éjjelente átkokat lehel a fülükbe. A kórház dolgozói nem hisznek a természetfeletti erőkben. De a páciensek határozottan állítják, hogy áramkimaradáskor mindig valami furcsát észlelnek. Aztán megtalálják azt a különleges rajzot, amelyet az öngyilkos beteg hagyott hátra. Egy alakot ábrázol, aki feltűnően hasonlít a nemrégiben gyógyultnak nyilvánított és elbocsátott Isaac Handelhez. Ilyen egyszerű lenne megoldás? Dehogy! A pokoli cselszövés éppen csak elkezdődött." (forrás - moly.hu)
 |
| Borító szerelem áldozata lettem. |
A legnagyobb koppanás akkor ért, amikor rájöttem, hogy a kezemben tartott regény egy sorozatnak a hatodik része. Elkezdtem keresni az interneten a korábbi részeket, de hamar szembesültem azzal, hogy valamiért a magyar közönségnek csak ezt (A bábu című könyvet) fordították le. Számomra érthetetlen, hogy miért? A fórumokon azt az információt kaptam, hogy szorosan egymáshoz kapcsolódnak az egyes részek, így már értem, hogy miért nem állt össze a végére a történet. Egyes részek számomra élvezhetetlenek voltak, és nagyon sokáig húztam a könyv végig olvasását. Most már nagyon kíváncsi vagyok az első öt részre, talán azokat követően sokkal élvezhetőbb lenne ez is.
 |
Mo Hayder || Jack Caffery sorozata
|
Az egész könyvben a borítója tetszett a legjobban, borzongást leginkább attól kaptam. Ránézésére is már összeszorult a gyomrom, így azt gondoltam, hogy a tartalma némiképp hasonló lesz mint a külseje. Az egyik fórumon azt olvastam, hogy ez a regény olyan, mint egy "kamasz fiú", a felszínt megkapargatva teljesen mást kapunk, mint amire számítottunk volna.
Két szálon futott a cselekmény, amiből az egyiket alig értettem, olyan érzésem volt, mintha valamiről folyton lemaradtam volna, és ez így is volt, konkrétan az első öt részről. Nagyon sajnálom, mert az előzmények ismeretében lehet, hogy jobban a szívemhez nőtt volna ez a könyv. A másik szál játszódott a pszichiátriai osztályon, amit rettenetesen élveztem. Minden pillanatban vártam, hogy valami történjen, ami elmaradt. A Lidérc megjelenésével reménykedtem a beígért borzongásban, ami részben meg is történt, de a műfajnak eleget téve kevésnek bizonyult. Az egyes betegek élettörténete annyira felcsigázott, hogy minden pillanatban a Lidércet képzeltem bele a hallottakba. A visszaemlékezések mellett nagyon megnéztem volna egyszer akcióban a lényt, amikor tettre sarkalja az egyik-másik beteget. Ezek a részeknél úgy éreztem, hogy az írónő túl misztikusra tervezte a leírásokat, és a részletekben elveszett a lényeg.
A karakterek szinte semmit sem fejlődtek, egy helyben toporogtak. Azt nem tudom megmondani, hogy az ötödik részhez képest látszik-e valamiféle fejlődés vagy sem. A szerelmi szál és a nyomozás is jelentéktelen volt számomra, semmi pluszt nem kaptam tőlük. Mind a két rész kihagyható lett volna a regényből, és csak az intézetben történtekre fókuszáltam volna, és talán akkor a beharangozónak is eleget tett volna az írónő. A végkifejlet sem hozott semmi újat, hiszen a könyv kétharmadától sejthető volt ki a bűnestekben a tettes. Legalább itt lehetett volna egy extra csavar, akkor nem rossz szájízzel tettem volna le a könyvet. Legjobban azokat a thrillereket szeretem, amik szépen lassan, alattomosan kúsznak a tudatom alá. A bábu nem ilyen regény lett. Azt bátran kijelenthetem, hogy ha a sorozat többi részét is megjelentetik magyar fordításban, akkor újraolvasom.
Összességében nem azt kaptam, amit a beharangozó után vártam volna. A legpozitívabb élményt a borító adta. Inkább azoknak ajánlanám ezt a regényt, akik most ismerkednek a műfajjal, és nem mernek egyből a mélyére nyúlni. Nekem, aki él-hal a horror történetekért, kevés volt, amit kaptam. Minket olvasókat a kíváncsiság hajt előre, és várjuk, várjuk a nagy bummot...
Felkeltettem a kíváncsiságodat?
Akkor ITT meg tudod rendelni a könyvet.
Ha nem szeretnétek lemaradni a legfrissebb értékeléseimről, akkor lájkoljátok be az
~ Adry ~
Igen, ezt a kollégám is savallta, hogy egy hatodik részről van szó. Egyáltalán nem tudom megérteni, miért ez lett először kiadva, főleg egy olyan sorozatnál, ahol egymásra épülnek a részek. Nem találok jó indokot, amivel ezt a tettet alá lehetne támasztani.
VálaszTörlésViszont megkönyebbülés a számomra, hogy nem igazi horror, mert bizony én azokat nem bírom. Stephen Kingtől is csak egy könyvet olvastam, a Cujot, de az is kicsinált. Pedig az azért elég light-os a többihez képest - szerintem.
Köszönöm a véleményed, én így bátrabban merek majd nekiállni. :)
Nagyon szívesen. Bátran olvasd csak, várom a te véleményedet is, hátha te máshogy látod mint én. Nagyon fáj, hogy nem az első részt adták ki először, nem tudom ésszel felfogni mi lehet az oka ennek, de így még ha jó is a könyv (ha sorban olvastam volna), akkor is tüske van bennem. Én nagyon szeretem a horror könyveket. A sok romantikus könyv után főleg jól esett volna most egy igazi borzongós olvasmány.
Törlés