Ljudmila Ulickaja: Szonyecska || Людмила Улицкая: Сонечка

Soha az életben nem olvastam volna Ljudmila Ulickaja könyveit, ha nem vitt volna magával a csordaszellem, ugyanis a "Nincs időm olvasni" könyv olvasós kihívás júliusi közös regénye a Szonyecska lett. Most nagyon sokan olvasnak az "orosz hónapban", orosz témájú könyveket, így én sem szerettem volna kimaradni az orosz irodalom adta élményből. A legeslegjobb ismerkedési lehetőség pottyant az ölembe Ulickajaval. 

Ljudmila Ulickaja

Az írónővel és a könyveivel a munkám során nagyon sokszor találkoztam, de nem ismertem sem őt, sem a regényeit. Az internet segítségével egy kisebb kutatómunkát végeztem, hogy jobban belelássak a munkásságába. Elsődleges forrásként az egyetemi oktatók rémálmát, a Wikipédiát hívtam segítségül. A szócikkből néhány érdekességet átemelek a bejegyzésembe, de akit érdekel az írónő élete és munkássága, az a hivatkozásra kattintva elolvashatja a teljes cikket. 

• "A Moszkvában élő kortárs orosz írónő, műveit több rangos irodalmi díjjal is kitüntették. 2009-ben a XVI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt."
• "A Kukockij esetei végre hazájában is osztatlan elismerést aratott, és 2001-ben elnyerte a legrangosabb orosz irodalmi díjat, az Orosz Bookert. Később ebből a műből Jurij Grimov rendező egy 12 részes tv-filmet készített. Kukockij genetikus, aki úgynevezett „belső látásával” képes észrevenni az emberi test műszerekkel sem mindig kimutatható elváltozásait. Felesége, Jelena is „látó” asszony, aki ezáltal bezárkózik egy saját, belső világba. A fordulatos regény egy másik cselekményszála a szülők világa ellen lázadó fiatalok útkeresését ábrázolja." Most már biztos, hogy a Kukockij esetei regény lesz a második Ulickaja könyv amit a közeljövőben elolvasok. A lázadó fiatalok útkeresését mindig is érdekes témának tartottam. 
• "Ulickajáról azt tartják, hogy a XIX. századi klasszikus orosz irodalom, és a regény hagyományainak folytatója. Bár több regényt is írt, kritikusai és saját maga szerint is igazi műfaja a rövidebb elbeszélés, és a novella."

JAVTK állománya

A Szonyecska fülszövegéből pár mondatot kiemelnék a fülszövegből, mielőtt a szubjektív véleményemet megosztanám veletek.

"Ljudmila ​Ulickaját a Szonyecska tette ismert íróvá hazájában, és ez a könyv volt az, amelynek külföldi megjelenésével először Franciaországban, majd szerte a világon a legnevesebb kortárs orosz íróvá vált. A Szonyecska Chilétől Japánig több mint húsz nyelven jelent meg, s ez nem véletlen, hiszen a kritikusok szerint nem kisebb elődök, mint Csehov és Turgenyev szerelmes történeteit idézi meg a nálunk is népszerű írónő nagyszerű regénye. (...)

A Szonyecska egy női sors szívet melengető, és szívbemarkoló története. Szonyecska élete a vad sztálinizmus, a világháború, majd a létező szocializmus kulisszái között zajlik. A félszeg, előnytelen külsejű könyvtároslány egyetlen feltűnő tulajdonsága, hogy kislány korától kezdve elszántan, szenvedélyesen olvassa a nagy orosz irodalmat. Igazi élete az irodalom valóságában zajlik, Anna Karenina szerelmi bánatát legalább olyan mélyen képes átélni, mint a való életben a saját nővére fájdalmát. Regénybe illő módon találja meg élete párját is, akiért hajlandó visszajönni az irodalom színes mezejéről a szürke, nyomorúságos valóságba."

"Nincs időm olvasni" július havi közös könyve a Szonyecska lett. 

A Szonyecska rövid, tömör, lényegre törő kisregénye az írónőnek. Gyönyörű példája annak, hogyan olvadunk bele a szürke hétköznapokba, és válunk egyszerű robotokká. Szonyecska imádott olvasni, de ahogy egyre jobban bekebelezték a mindennapok mozzanatai, úgy kerültek a háttérbe a könyvek. A lány eleinte rácsodálkozott a könyveken kívüli világra, korábban nem élt benne szellemileg. Sokunknak tart görbe tükröt ezzel a regényével az írónő, hiszen nagyon nehéz megtartani az egyensúlyt, hogy jusson idő magunkra is, és másokra is. Olvasás közben más és más emberek bőrébe bújhatunk bele, és olyan helyszíneket járhatunk be, amire a valóságban nincs lehetőségünk. Ebből a világból kiszakadva csak a szürke, semmilyen valóság vár ránk. Kérdem én, kinek kell ez? Pont ezért kellene mindenkinek megtalálnia az arany középutat. 

A könyv első lapjait olvasva magamat láttam, ugyanis én is könyvtáros vagyok, és én is a könyvek között érzem a legjobban magam. Tovább olvasva egyre jobban távolodott tőlem Szonyecska, azt hittem, hogy már nem leszek többé jelen a regényben, de tévedtem, amikor öregen megpillantottam a nőt, valahol az az érzésem támadt, hogy újra ott vagyok vele, illetve benne.

"Egészsége romlik. Szemlátomást kezdődik nála a Parkinson-kór. A könyv remeg a kezében." (ld. 91. oldal)

Szonyecska naiv és kissé sztoikus karaktere képes minden helyzetben meglátni a jót. Az évek során egyre jobban engedékennyé vált, életét feladva követte férjét a száműzetésbe. Ulickaja hiteles és lehangoló korrajzot csempészett a lapok közé, az egykori Szovjetunió területén élők hétköznapjairól. Az akkori világban a nők jelentéktelennek számítottak, senkit sem érdekelt, hogy mit szeretnének, vagy, hogy miről mi a véleményük. Hűséggel tartoztak a családjuk felé, és vakon követniük kellett a férjüket mindenben. Szonyecska életét késő kamaszkorától öregedéséig nyomon követhettük, és némiképp betekintést nyerhettünk a sztálinizmuskori orosz világába. Néha olyan érzésem támad, mintha ő maga is kívülről szemlélné a vele történteket, mint egy regényt olvasva. Szemlátomást boldogan élt egy olyan korban, amire ez a szó nem volt jellemző. Meglátta mindenben a jót, és nem kesergett azon, ami már elmúlt. Az írónő bebizonyította, hogy a Szovjetunióban élők között is létezett boldog ember, de ritka volt mint a fehér holló. Megemelem a kalapomat Szonyecska előtt, mivel úgy gondolom, hogy a XXI. századi nők nem hoznak ekkora áldozatokat a szeretteikért.

Felkeltettem a kíváncsiságodat?

Akkor ITT meg tudod rendelni a könyvet.

Ha nem szeretnétek lemaradni a legfrissebb értékeléseimről, akkor lájkoljátok be az

Adry olvasósarka Facebook oldalt.