Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány || Tündérboszorkány 1.
Magamtól biztosan nem olvastam volna el ezt a gyermekkönyvet. Egyik ismerősöm megkért, hogy a tízéves kislányának rendeljem meg Bosnyák Viktória Tündérboszorkány című meseregényét. A kislány izgatottan várta a rendelés megérkeztét, így bennem meg a kíváncsiság pislákoló lángja gyulladt ki, hogy milyen is lehet az említett alkotás, amiért egy mai tízéves ennyire odavan. A környezetemben is nagyon sokan dicsérték az írónő munkáit. Hát így történt, hogy egyik nap elolvastam a Tündérboszorkányt, amit egy percig sem bántam meg.
A könyv fülszövege is figyelemfelkeltő lett.
„Szerinted ez egy tűrhető könyv? Én biztos vagyok benne, hogy nem. Most csodálkozol, miért írtam tűrhetetlen könyvet. Bevallom, amikor írtam, egyáltalán nem érdekelt, nem is gondoltam erre. A "tűrhető” ugyanis olyan puha fedelű könyv, amit kényelmesen begyűrhetsz a farmeredbe, ha nem akarod kézben cipelni. Próbáld csak ki, milyen a Tündérboszorkány. Kemény, igaz? Nos, akár tűrhető, akár nem, remélem, mégis elolvasod, mi történt a Békés Utcai Általános Iskola elhagyatott könyvtárában Lacival és Morcz Arankával!" (forrás: moly.hu)
A gyerekek nyelvén íródott a regény, de akár a felnőttek is szívesen olvashatják, ezáltal visszaröppenve a térben és az időben, amikor még ők voltak negyedik osztályos diákok. A történet konkrét célcsoportja a tíz év körüli fiúk és lányok tábora, de a huszonnyolc évemmel én is nagyon élveztem. Különlegesen egyedi történetet olvashattam az olvasásról és annak a megszerettetéséről, barátságokról, és a hovatartozásról. Ritka kincs az a könyv, ami egyaránt mind a két nem képviselőinek ajánlható. Kötelező olvasmánnyá kellene tenni ezt az alkotást, nagyon sok mindenre felhívja a figyelmet, ha értőn olvassunk.
Az illusztrációk nagyon szemléletesek, pont ott vannak, ahova éppen kellenek. Ezáltal még közelebb került hozzám a mű. Külön örömömre szolgált a tündérek, a boszorkányok, az olvasó gyerekek, és a könyvek adta központi téma. Felnőtt olvasók számára nagyon szemléletesre sikerült Szinyei Merse Pál festményének a megelevenítése, teljesen oda tudtam magamat is képzelni. Ezen a ponton sok új információval lehettek az olvasók gazdagabbak, ami a későbbi események kimenetelében fontos szerepet játszott. Az írónő végig jelen volt a történetben, mint egy narrátor képében, az olvasók felé rövid magyarázatokat adott a történtekről. A fejezetcímek a megszokottnál jóval hosszabbak és informatívabbak voltak.
A karakterek egytől egyig valós személyek is lehettek volna, annyira mindennapi problémát vesézett ki az ő segítségükkel az írónő, hogy felnőtt fejjel elgondolva lehet, hogy hamarosan eljutunk a könyvtárak bezáráshoz. Egyre kisebb lesz az a réteg, aki szeret olvasni, és könyvtárba járni. jobbára zömmel a nyugdíjasok látogatják ezt az intézményt. Mi lesz így a jövőben? A technológia fejlődével egyre jobban háttérbe szorulnak a könyvek és az olvasás iráni szeretet is. A mai gyerekek nem is ismerik ezt a fogalmat, el sem tudják képzelni, hogy milyen érzés egy könyvvel leülni és ezáltal egy másik világba csöppenni. Képesek lesznek a könyvtárak a fejlődésre? A Tündérboszorkányban szereplő gonosz, aki a könyvtár ellen volt, létezik a valóvilágban is, csak úgy hívják, hogy Internet, Facebook, Instagram. Ha ezek uralják a mindennapjaink részét, akkor Bosnyák Viktória utópisztikus története még meg is valósulhat.
Minden gyermek kezébe adnám ezt a könyvet, mivel fordulatos, szórakoztató, tanulságos, nem a tucatkönyvek egyike, mind a két nem képviselői számára ajánlható. Az iskolát egy szórakoztató helynek állítja be az írónő, ahova minden gyermek örömmel jár nap, mint nap. Ezzel kedvet csinál a mai kisdiákoknak az iskolába járáshoz.
Összességében egy tanulságos könyvvel lepte meg az írónő a gyerekeket és a szüleiket. Az ehhez hasonló könyvekkel lehet megszerettetni az olvasást a kisdiákokkal. Mindennek a kezdete a kiskora tehető, ott kell megalapozni a jövőt.
„Azt tartja a népi, meg valószínűleg a tudományos bölcsesség is, hogy az olvasó gyermekből gondolkodó felnőtt lesz. Ami vagy előny, vagy nem, mindenesetre tény, hogy a gondolkodás, azaz az elvont általánosítás a legjobb hangulatjavító eszközünk.” /forrás/
A könyv fülszövege is figyelemfelkeltő lett.
„Szerinted ez egy tűrhető könyv? Én biztos vagyok benne, hogy nem. Most csodálkozol, miért írtam tűrhetetlen könyvet. Bevallom, amikor írtam, egyáltalán nem érdekelt, nem is gondoltam erre. A "tűrhető” ugyanis olyan puha fedelű könyv, amit kényelmesen begyűrhetsz a farmeredbe, ha nem akarod kézben cipelni. Próbáld csak ki, milyen a Tündérboszorkány. Kemény, igaz? Nos, akár tűrhető, akár nem, remélem, mégis elolvasod, mi történt a Békés Utcai Általános Iskola elhagyatott könyvtárában Lacival és Morcz Arankával!" (forrás: moly.hu)
 |
| Könyvtárban jártam |
A gyerekek nyelvén íródott a regény, de akár a felnőttek is szívesen olvashatják, ezáltal visszaröppenve a térben és az időben, amikor még ők voltak negyedik osztályos diákok. A történet konkrét célcsoportja a tíz év körüli fiúk és lányok tábora, de a huszonnyolc évemmel én is nagyon élveztem. Különlegesen egyedi történetet olvashattam az olvasásról és annak a megszerettetéséről, barátságokról, és a hovatartozásról. Ritka kincs az a könyv, ami egyaránt mind a két nem képviselőinek ajánlható. Kötelező olvasmánnyá kellene tenni ezt az alkotást, nagyon sok mindenre felhívja a figyelmet, ha értőn olvassunk.
Az illusztrációk nagyon szemléletesek, pont ott vannak, ahova éppen kellenek. Ezáltal még közelebb került hozzám a mű. Külön örömömre szolgált a tündérek, a boszorkányok, az olvasó gyerekek, és a könyvek adta központi téma. Felnőtt olvasók számára nagyon szemléletesre sikerült Szinyei Merse Pál festményének a megelevenítése, teljesen oda tudtam magamat is képzelni. Ezen a ponton sok új információval lehettek az olvasók gazdagabbak, ami a későbbi események kimenetelében fontos szerepet játszott. Az írónő végig jelen volt a történetben, mint egy narrátor képében, az olvasók felé rövid magyarázatokat adott a történtekről. A fejezetcímek a megszokottnál jóval hosszabbak és informatívabbak voltak.
A karakterek egytől egyig valós személyek is lehettek volna, annyira mindennapi problémát vesézett ki az ő segítségükkel az írónő, hogy felnőtt fejjel elgondolva lehet, hogy hamarosan eljutunk a könyvtárak bezáráshoz. Egyre kisebb lesz az a réteg, aki szeret olvasni, és könyvtárba járni. jobbára zömmel a nyugdíjasok látogatják ezt az intézményt. Mi lesz így a jövőben? A technológia fejlődével egyre jobban háttérbe szorulnak a könyvek és az olvasás iráni szeretet is. A mai gyerekek nem is ismerik ezt a fogalmat, el sem tudják képzelni, hogy milyen érzés egy könyvvel leülni és ezáltal egy másik világba csöppenni. Képesek lesznek a könyvtárak a fejlődésre? A Tündérboszorkányban szereplő gonosz, aki a könyvtár ellen volt, létezik a valóvilágban is, csak úgy hívják, hogy Internet, Facebook, Instagram. Ha ezek uralják a mindennapjaink részét, akkor Bosnyák Viktória utópisztikus története még meg is valósulhat.
Minden gyermek kezébe adnám ezt a könyvet, mivel fordulatos, szórakoztató, tanulságos, nem a tucatkönyvek egyike, mind a két nem képviselői számára ajánlható. Az iskolát egy szórakoztató helynek állítja be az írónő, ahova minden gyermek örömmel jár nap, mint nap. Ezzel kedvet csinál a mai kisdiákoknak az iskolába járáshoz.
Összességében egy tanulságos könyvvel lepte meg az írónő a gyerekeket és a szüleiket. Az ehhez hasonló könyvekkel lehet megszerettetni az olvasást a kisdiákokkal. Mindennek a kezdete a kiskora tehető, ott kell megalapozni a jövőt.
„Azt tartja a népi, meg valószínűleg a tudományos bölcsesség is, hogy az olvasó gyermekből gondolkodó felnőtt lesz. Ami vagy előny, vagy nem, mindenesetre tény, hogy a gondolkodás, azaz az elvont általánosítás a legjobb hangulatjavító eszközünk.” /forrás/
Felkeltettem a kíváncsiságodat?
Akkor ITT meg tudod rendelni a könyvet.
Ha nem szeretnétek lemaradni a legfrissebb értékeléseimről, akkor lájkoljátok be az
~ Adry ~
Megjegyzések
Megjegyzés küldése