Jodi Picoult: A ​nővérem húga

Az idei év májusában csatlakoztam a Mini-Könyvklub csapatához. Immáron a tizedik fordulóját éli a klub. Közös szavazás eredményeként a június hónap könyve Jodi Picoult: A ​nővérem húga lett. A tizedik forduló május elejétől augusztus végéig tart. Az első három hónapban előre közösen meghatározott könyveket olvassunk el, majd az utolsó olvasmánya mindenkinek a lista szerinti szabadon választott lesz. Még nem tudom, milyen könyv lesz az augusztusi nyertes. 

Ide kattintva megtekinthető a Mini-Könyvklub 10-ben tervezett könyvek listája.

Jodi Picoult: A ​nővérem húga

Olvasás közben jöttem rá, hogy valamiért nagyon ismerős ez a történet, először azt hittem, hogy korábban olvastam hasonlót, és hogy már mosom össze fejben a könyveket. Szerencsére itt még nem tartok! Egyik este, mint egy villámcsapás, úgy ugrott be, hogy hiszen én ennek az adaptációját évekkel korábban láttam. 2009-ben a mozirajongók ezrei ismerhették meg Kate családjának történetét. Olvasás után bátran kijelenthetem, hogy a film a nyomába sem érhet Jodi Picoult regényének, néha az az érzésem volt, hogy egy zanzásított valamit tártak elénk, és ami a legbosszantóbb, hogy még a karaktereket is totálisan átformálták, hogy eladható, szerethető egyénekké váljanak a nézők számára. A film és a könyv vége teljesen más, olyan, mintha a forgatókönyvíró jobb szeretett volna lenni az írónőnél. A cím és a történet javarészben azonos, de a részletek és az érzés teljesen más lett így. Újból csak csalódnom kellett az adaptációban.

Részletek a filmből:

A történetről dióhéjban: 

Amerika ​keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család. A legidősebb testvér, Jesse már a „sötét oldalon” jár, a középső lány súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig – a tudomány jóvoltából – eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna beperli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul. A lelki örvények egyre lejjebb húzzák a jogászból lett főállású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyereket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elveszettnek hitt kedvesét is. A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyors léptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne. A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi.

Egy gyöngyszem a JAVTK állományából.

A történet több szálon és idősíkon játszódik. Megismerhetjük Kate édesanyát, aki beavatja az olvasókat kálváriájuk előzményeibe. Váltott idősíkokon keresztül ismerjük meg a család szomorúságát és a mindennapjaikban lejátszódó küzdelmeket a leukémia ellen. A család minden tagjának a szemüvegén keresztül is bepillantást nyerünk az események mélyére. Az egyik legszerethetőbb karakter számomra az ügyvéd volt, aki elvállalta a látszólag lehetetlen ügyet, és foggal-körömmel küzdött Anna jogaiért, miközben ő is komoly terhet cipelt a vállán, ami a regény vége felé lát napvilágot. Lényegében mindegyik karakter az életem részévé vált arra a pár napra, amíg együtt éltünk. Nem tudnék igazságot tenni ebben a történetben, sem pálcát törni Sara felett. Nem is szabad! Nem erről szól a regény, hogy megkövezzük-e őt vagy sem. A történet igencsak hosszúra és részletesre sikerült, de nem baj ez, mert ezáltal még jobban közel kerülhettünk mi, olvasók a családhoz, és átérezhettük minden tagjának fájdalmát és kétségeit. Kevesebb oldalszámban nem lett volna ennyire hiteles az írónő. Megvannak azok a témák, amiket nem lehet 200 oldalban megírni. 

Azoknak ajánlóm A nővérem húga című könyvet:

• akiben van elég erő, hogy végigolvassák.
• aki vállalják, hogy lelkileg összetörnek az utolsó oldalra.
• aki nem törnek pálcát egyik szereplő felett sem.
• aki rajongói az írónőnek.
• aki szereti a mély elgondolkodtató tartalmú regényeket.

Jodi Picoult ismét komoly témát feszeget, a tőle megszokott stílusban és minőségben. Ebben a regényében az egyenlőség, testvériség és a szeretet hármasát boncolgatja. A könyv központi témái a gyerek-szülő kapcsolat és, a házastársak kapcsolata a kialakult helyzetben. Minden családban előfordulhat tartós betegséggel harcoló személy, kérdés, hogy küzdünk-e érte, úgy, mint Sara, vagy beletörődünk, hogy  egyszer eljön az a nap, amikor el kell engedni a másikat.

"Ha az ember szeret valakit, akkor bármit megtenne, csak hogy ne veszítse el."

A legnagyobb meglepetés az utolsó oldalakon ért. Nem gondoltam volna, hogy ekkora csavart visz bele az írónő egy ilyen jellegű könyvbe. Ennél a pontnál húztam fel magam teljesen, hogy a film ezt a fontos pillanatot is átírta, és az eladhatóság kedvéért egyszerűen lezárta a történetet. Rengeteget sírtam a befejezésen, nem akartam elhinni azt, amit elém tárt Jodi Picoult. Az egyiknek meg kell halnia, hogy a másik tovább élhessen?

„Minden egyes emberre, aki kap az élettől, jut egy másik, akinek adnia kell."

Ma már harmadik kiadását éli a regény, egy másik borító szebb, mint a korábbi. Mindegyikről elmondható, hogy harmóniában van a történet súlyával. Letisztult, és gondolkodásra készteti a leendő olvasókat. Már csak a borítók miatt is sokan leveszik a polcról.

Kiadás évei: 2012. 2015. 2018.
Kiadó: Athenaeum
Eredeti megjelenés 2004.
Eredeti cím: My Sister's Keeper

A Mini-könyvklub 10 tagjainak a véleménye IDE kattintva olvasható el.

Felkeltettem a kíváncsiságodat?

Akkor ITT meg tudod rendelni a könyvet.

Ha nem szeretnétek lemaradni a legfrissebb értékeléseimről, akkor lájkoljátok be az

Adry olvasósarka Facebook oldalt.

~ Adry ~