Majgull Axelsson: Nem ​vagyok Miriam || Megjelenés előtti olvasás

Örülök, hogy a kezembe került ez a regény, a mély mondanivalója mellett igazi gyöngyszem az írónő alkotása. Csak részben érzem, hogy az "én könyvem" lenne ez, de ahogy az élet sem habos torta, úgy nemcsak olyan könyveket kell olvasnunk, ami szórakoztat, kikapcsol, igen kellenek a komoly témájú kötetek az életünkbe. 


Fülszöveg:

Majgull Axelsson, az egyik legnagyobb hatású svéd írónő megrázó regénye az identitásról, a kirekesztettségről és sötét titkokról mesél. A történet a háborús Európában és a mai Svédországban játszódik. Miriam cigánylány, aki zsidó névvel, zsidó identitással kerül a koncentrációs táborból Svédországba, egész életében eltitkolja valódi származását, hiszen fél, hogy elüldöznék az országból. 
Minden éjjel kísérti a múlt, nem tud szabadulni az emlékeitől. Ám a nyolcvanötödik születésnapján végre fény derül a gyötrő titokra, amelyet egy életen át őrzött. Majd hetven év múltán Miriam a láger kapujában áll, képek villannak föl előtte: a rabok szürke arca, a kenyérlopás, botozás a börtönblokkban, snájdig SS-tisztek, akasztások, Mengele mosolya és a krematórium örökké füstölgő kéménye. Béke van. Miriam mégsem boldog. Végre eljött a szabadság pillanata. Szabad vagyok… 
És ezt hogyan éljem túl?


Úgy érzem, hogy Majgull Axelssonnak végre sikerül a fiatalabb generációt is megszólítania az újonnan megjelent regényével. A kötetet 2018. május 7-én jelent meg magyar fordításban. Azon szerencsés olvasók egyike vagyok, aki már az említett dátum előtt olvashatta Miriam életének történetét. Ezúton is szeretném megköszönni az Athenaeum Kiadónak a bizalmat, hogy megkaphattam a könyvet, és elsők között véleményezhetem, oszthatom meg másokkal az olvasást követő érzéseimet.

A köztudatban elsősorban a zsidó holokauszt van, csak kevesen tudják, hogy nemcsak ők voltak az árja faj célpontjai,  hanem a cigányok is. Róluk úgy gondolták, hogy a legrosszabb faj, aki valaha élt Európában. A könyvben is az a nézet valósult meg, hogy lopnak, csalnak, hazudnak, és ezért deportálni kell őket. A roma gyerekeket már egészen kis korban elszakították a családjuktól, és kolostorba vitték, hogy a későbbiekben egy orvosi kísérlet részesei legyenek. Jobban belegondolva borzalmas dolgokon mentek keresztül, aki szerencsésebb volt, életben tudott maradni, de tömegével haltak meg nyomorúságos körülmények között. A hatóságoknak gyakran nehézséget okozott, hogy nem tudták: akit épp elfogtak, az zsidó vagy roma származású volt-e? Néha keveredtek a barakkokban a két nép tagjai.

Az internetet olvastam egy cikket a Roma holokausztról, hogy a könyv olvasása után kicsit több információhoz jussak a témában. Gyakran keresek rá a regényekben elhangzott történetekre.

A náci hozzáállást jól tükrözi az egyik magas rangú rendőrhivatalnok megjegyzése:

„A bűnözőket nem tekintjük többé egyéneknek, bűneiket pedig egyedieknek. Ehelyett egy klán leszármazottjaként foglalkozunk vele, bűnei pedig egy klántag bűneinek minősülnek. A nácik a modernitás gyermekeiként a tudományhoz fordultak segítségért. Azokhoz a tudósokhoz, akiknek fajhigiéniai elveit a gyakorlatban akarták megvalósítani. Az eugenikus szakvélemények pedig önbeteljesítő jóslatként igazolták az eugenika téziseit. A kör bezárult." 


A mai ember ezt a felfogást képtelen megérteni. Teljesen más mentalitással élünk a 21. században, mint ahogy akkor éltek a hatalom emberei. Ez a drasztikus tisztogatás elképzelhetetlen 2018-ban, ha gondolunk is rá, akkor sem merünk lépni az ügyben. Minden embernek joga van ugyanis az élethez, és néhány embertársunk ballépése miatt jogunkban áll-e egy teljes nemzet kiirtása? Hát nem! Szankciókat bármikor hozhatunk, de nem ennyire drasztikusakat.  Ahogy lapról lapra egyre jobban megismertem Miriam történetét, rádöbbentem, hogy ő is csak egy szerencsétlen gyermek volt, akinek rengeteg szörnyűséget kellett megélnie, hogy utána a szerencse mellé álljon, és új életet kezdhessen hazájától messze. Volt benne annyi kitartás, hogy a múltját hátrahagyva új országban telepedjen le, új szokásokat, új nyelvet tanuljon meg, és ezáltal sikeresen beilleszkedett Svédországba, és hellyel -közzel teljes, boldog életet élhetett.


A múltunk nélkül nincs jelenünk és jövőnk sem. Sajnos nem fordíthatunk hátat önmagunknak! Szembe kell néznünk vele, a titokra egyszer fény derül, ahogy a Miriam esetében is kiderült a kiléte.

Ajánlom mindenkinek a könyvet,
  • aki szereti a memoárokat. 
  • aki szereti a történelmi témájú regényeket. 
  • akit nem rémiszt meg a holokauszt téma középpontba helyezése.
  • kortól és nemtől függetlenül. 

Felkeltettem a kíváncsiságodat?
Akkor ITT meg tudod rendelni a könyvet.
Ha nem szeretnétek lemaradni a legfrissebb értékeléseimről, akkor lájkoljátok be az
Adry olvasósarka Facebook oldalt.

~ Adry ~

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Roxforti házak története

Borsa Brown: A ​férj prostija

Az internetnek hatalma van! || Csabai Márk: Nem mondhatsz nemet!