Benyák Zoltán: Az ​utolsó emberig || Megjelenés előtti olvasás

Benyák Zoltán elsősorban fantasy és szürrealista témájú regényeket ír, amik többnyire az emberközpontú, a lélektani témái és a fantasztikus hangulata felismerhetővé teszik stílusát az olvasók számára. 

Az utolsó emberig címet viselő legújabb regénye által ismertem meg az írót. Egy percig sem bánom, hogy elfogadtam a kiadó által nyújtott lehetőséget, hogy megjelenés előtt elolvashattam ezt a páratlanul jól felépített regényt. Bevallom, nem tudtam, hogy mire számítsak, csak jó véleményekkel találkoztam az éterben. 

Esküdt ellenségek. Ők ketten. Akiket a halál sem ment meg attól, hogy egymásnak essenek. Minden időkben, újra és újra. 

A felfedezések korában, egy rozzant vitorláson hánykolódva az óceánon a régi és az újvilág közt. A nagy francia forradalom utáni évtizedben, de Sade márki meglepetésekkel teli, bizarr kastélyában. A viktoriánus London bűzös sikátoraiban, ahol Hasfelmetsző Jack szedi áldozatait. Háborúkban, végnapokban mindig szembetalálkoznak, és mindhalálig harcolnak önmagukért, a hitükért vagy a szeretett nőért. 

Most pedig, végül, itt állnak egymással szemben, és ezúttal mindannyiunk sorsáért kell megküzdeniük. 

"Benyák Zoltán, aki olykor vérfagyasztóbb, mint Stephen King, máskor merészebben mesél, mint Neil Gaiman, ezúttal a világ legkegyetlenebb küzdelméről ír, amely átível történelmünkön – a régmúltból az elképzelt, távoli jövőbe."

Lelkesen vettetem bele magamat a könyv lapjaiba. Eleinte nem értettem a külön álló történeteket, de szerettem olvasni őket, mindegyik más-más történelmi korban játszódik. A kis novellák központi karaktere sem egyezett, így nagyon sokára állt össze a kép a fejemben, hogy mindenki csak egy jelkép az író tollában, és ezzel az emberiségre próbál asszociálni.  Emberi sorosokat tár elénk, és minden irányból boncolgatja azokat. Az egyes részen önállóan is olvashatóak, meg állják a helyüket, kerek egész történetek, de az összes elolvasása után kapunk egy még pontosabb képet az emberiség belső harcáról, és merül fel sok-sok kérdés az olvasókban. 

A borító tervező ismét egy remek munkát tett le az asztalra. Amikor az ember először találkozik az író munkásságával és egyben ezzel a regénnyel is, nem feltétlenül tudja, hogy mit szimbolizálnak a borítón lévő alakok. Amikor a könyv utolsó oldalára érünk, akkor esik le a tantusz, hogy az egyes részek kulcskaraktereit jelenítette meg a grafikus a borítón. Zseniális elképzelés. A maga egyszerűségével vonzza be a leendő olvasók figyelmét ez a külcsín. 

Minden történet bővelkedett kalandokban, mindegyiknek megvolt a maga tanulsága, amit az emberi mivoltunkból táplálkozik. A történet 1588-ban veszi kezdetét, az Atlanti-óceánon, majd az író elrepít bennünket a felfedezések korába egy lélekvesztőnek is beillő vitorlás fedélzetére. A nagy francia forradalom idejét a Sade kastélyban töltjük. A történelmi London bűnben ázott sikátorai között egy rejtélyes gyilkosság nyomozásába enged betekintést Benyák Zoltán, ahol Hasfelmetsző Jack szedi áldozatait. Hirtelen ugrással a mai korban találhattuk magunkat, majd ugyan ilyen gyorsan repültük a jövőbe. Minden novellában a ugyan az a két karakter találkozik egymással, mindegy kinek a bőrébe bújnak, a lelkül minden eseten a régi. Kettejük harca időről-időre felcsap, az emberi természetben lévő ellenségesség nem irtható ki. Végig kísér bennünket. Olykor csillapodik, de elég a legkisebb szikra és újból lángra kap, és pusztul minden. Sajnos belénk van kódolva ez. Mindegyik történelmi kornak megvan a maga jó és rossz alakja.

A könyv felépítése nagyon pazar. Eleinte nagyon hosszúak és ezáltal vontatottak a történetek, de hogy haladunk előre a korban, úgy lesznek ezek a sztorik egyre rövidebben és élvezhetőek. Ez is egy fajta jelkép az emberiség életéből. Eleinte a két szereplő párharcát olvashatjuk, majd közben az egyén önmagával vívott harcába is betekintést nyerhetünk. Ma is így van, hogy harcot folytatunk másokkal, de közben magunkkal sem vagyunk kibékülve, és ezt a bizonytalanságot vetítjük ki embertársainkra. Nagyon jól megfigyelhető ez a harc ebben a regényben. Benyák Zoltán nagyszerűen bánik a szavakkal, és egy pszichológus veszett el benne, mert ennyire mély lélektani művet nem mindenki tud megírni. Egyaránt képes lekötni mind a fiatalokat és az időseket is.  Korábbi regényeit nem olvastam, így nem tudom azokkal összehasonlítani a frissen megjelent Az utolsó emberig című könyvével. 

Néha kicsit vontatottnak éreztem a regényt, és közben sokszor elkalandozott a figyelmem, de mindig visszatértem a könyv lapjaihoz, mert nem hagyott nyugodni, hogy mi lesz a belső harc végkimenetele. Meddig lehet folytatni ezt a háborút? Lesz-e győztese vagy vesztese? Vagy amíg az emberigés fennáll, ez örökre szóló harc? Nagyon sok sokan kérdés merül fel a regény lapjaiban, amire senki nem tudhatja a pontos választ, de még sejteni sem lehet azt.

Ajánlom mindenkinek,

• aki szeretni a fantasy és szürrealista témájú regényeket. 
• akik szeretnek a különböző történelmi korban kalandozni
• akik szeretik az elgondolkodtató egyedi történeteket
• akiknek már elegük van a tucat regényekből

Egy szóval mindenkinek ajánlóm Benyák Zoltán új regényét!

Várható megjelenés: 2018. május 28. 

Benyák Zoltán regénye sablonoktól mentes, eredeti történet, ami túl mutat azon amit olvassunk, készteti az olvasókat a tovább gondolásra. Napokig bennem motoszkált a kérdés, hogy valóban ilyenek vagyunk? Valóban menthetetlenek lennénk? Korunk egyik leggazdagabb fantáziával megáldott írója.

Extra meglepetés: 

Felkeltettem a kíváncsiságodat?
Akkor ITT meg tudod rendelni a könyvet.

Ha nem szeretnétek lemaradni a legfrissebb értékeléseimről, akkor lájkoljátok be az
Adry olvasósarka Facebook oldalt.

~ Adry ~