Jodi Picoult: A tizedik kör || Megjelenés előtti olvasás
Köszönöm az Athenaeum Kiadónak a lehetőséget, hogy a megjelenés előtt olvashattam az új Jodi Picoult könyvet, ami a XXV. Nemzetközi Könyvfesztiválon lesz kapható legelőször. A könyvtárban már lassan egy éve "kerülgetem" az írónő könyveit, bele-beleolvastam a fülszövegekbe, de valahogy mindig visszatettem a helyére. Most már bánom, mert olyan témát vett elő ebben a regényben, amiről nagyon keveset hallani, és szükséges lenne róla beszélni. Sajnos a mindennapjaink része, ha tudomásul vesszük, ha nem. A Tizedik kör eredetileg 2006-ban jelent meg, vegyesen fogadta az olvasóközönség, sokak számára sok volt a háttértörténet és a dráma. Olvastam olyan véleményt is a molyon, hogy a kevesebb több lett volna ebben az esetben. Számomra így tökéletes, ahogy van!
A lányod azt állítja: megerőszakolták.
Csakhogy a fiú, akit vádol: a saját szerelme.
Daniel Stone egyedüli fehér gyerekként nőtt fel egy amerikai eszkimó faluban, ahol anyja tanítónőként dolgozott, míg őt kiközösítették és gúnyolták. Nem hagyta magát: rosszabb lett minden rossz fiúnál, ivott, lopott és rabolt, amíg ki nem szabadult Alaszka vadonjából, hogy kövesse művészi ambícióit. Beleszeretett egy lányba, és családot alapított. Tizenöt évvel később Daniel sikeres képregényrajzolóként dolgozik. Felesége Dante Isteni színjátékát tanítja a helyi egyetemen; lánya, Trixie pedig a szeme fénye. Trixie nem tud apja sötét múltjáról – egészen addig, amíg egy randi rémálomba nem torkollik, és Daniel újra azon kapja magát, hogy meg kell küzdenie az indulattal, ami talán nemcsak őt emészti fel, de egész családját és a jövőjét is.
Jodi Picoult ebben a regényében erősebb hangot üt meg, mint valaha. Vajon elég-e az apa és lánya közötti elszakíthatatlan kötelék ahhoz, hogy a múlt hibáit végre elengedjük?
Értékelés: 5/5 csillag
Témáját tekintve nagyon jó választásnak bizonyult a szememben. Semmi sem az, aminek elsőre látszik, ebben rejlik az írónő varázsa, ezzel a kicsit krimisebb vonallal szögezett le totálisan a lapokhoz. Nem egy megszokott történettel találkoztam, hanem egy család széthullását nézhettem végig, ami a tragédia után újra eggyé forrt. Imádtam a könyv egészét átszövő képregényt, aminek a központi témája Dante Isteni színjátéka volt, és a főhős lányát is. Minden fontosabb esemény leírását megelőzően pár oldalnyi rajzzal illusztrálta azokat, melyekből már sejteni lehetett, hogy most valami nagyon fontos fog következni.
Meglepően lassabban haladtam ezzel a könyvel, mint a korábbi olvasmányaimmal, ide értő olvasás kellett a javából, minden sorban, oldalon olyan információk voltak, amik a későbbiekben kulcsfontosságúakká váltak. Napokig zombiként kóvályogtam otthon, újra, és újra végigpörgettem a fejemben az olvasottakat. Létezik ennyire bonyolult ügy? Amikor már azt hittem volna, hogy látom az alagút végét, akkor pont jött egy hegyomlás, és eltorlaszolta a kijáratot, és kezdődött elölről a kálvária.
Ha most többet írnék, akkor el kellene mesélnem, hogy mi történt négyszáz oldalon keresztül, de ezt nem teszem meg. Olyan sok mindent éltek át Jodi Picoult karakterei ebben a regényben, hogy azt el kell olvasni. Végig azt éreztem, hogy külső szemlélőként jelen vagyok a könyvben, és ez a tudat úgy hatott rám, hogy a hideg futkosott a hátamon.
A 2018-as évben is új kedvencet köszönthetek Jodi Picoult személyében. Bátran ki merem jelenteni, hogy a korábban megjelent könyveit el fogom olvasni, szerencsére az összes megtalálható a József Attila Városi Tagkönyvtár állományában.
Jodi Picoult megjelent regényei IDE kattintva megtekinthetőek.
Képi illusztrációt a 2008-ban készült film képkockáiból válogattam össze.
 |
| Trixie |
 |
| Daniel |
 |
| Laura |
Felkeltettem a kíváncsiságodat?
Akkor ITT meg tudod rendelni a könyvet.
Ha nem szeretnétek lemaradni a legfrissebb értékeléseimről, akkor lájkoljátok be az
~ Adry ~
Megjegyzések
Megjegyzés küldése