Katona József - Bánk bán

Lehetőségem adódott, hogy ismét egy rendhagyó irdalomórán vehettem részt a József Attila Városi Tagkönyvtár szervezésében. Ez alkalommal a téma egy örök érvényű mű volt: Katona József – Bánk bán. Középiskolás koromban is szerettem ezt a művet, hiszen olyan események, személyek szerepelnek benne, akiknek sorsa minden esetben átültethető a mai világba. A Bánk bán számomra izgalmas, elgondolkodtató és érzelmes darab. A nyelvezete teszi különlegességé, megosztja az olvasói véleményeket, van, aki borzalmasnak titulálja, és vannak, akik megértik. Ők azok, akik értő olvasással haladtak előre a cselekményben, és nem csak gyorsan le akarták tudni ezt a kötelező olvasmányt is a sok közül.

Nem szabad úgy véleményt alkotni egy klasszikus műről, hogy nem alaposan olvastuk végig, meg kell adni Katona Józsefnek a kellő tiszteletet, hogy értőn olvassuk el e korszakalkotó művét.

A karakterábrázolás mai szemmel nézve művészien van megoldva. Ahogy a szereplők a maguk egyszerűségével, szorongva és bizonytalanul próbálnak kommunikálni egymással, szorongásaik egy ország szorongásának tudhatók be. Vágyaik egy ország vágyának. Párhuzamot von Katona József a szereplők és az országuk között.

Erre a kötelező olvasmányra is 100%-ban igaz, hogy ha nem a megfelelő korban olvassa az ember, akkor gyötrelmet tud okozni, nagyon sok olyan értékelést olvastam a molyon, hogy nulla ez a könyv, semmi mondanivalója nincs, a szereplők szánalmasak, és még sorolhatnám tovább az ifjúságnak érveit, hogy miért nem jó a Bánk bán.

Idézetek a Bánk bánból:

„Kár illyen egy csinos főért, hogy a velő hibázik belőle! Benne van szép két szem, amelly hóditón beszél, szép ajkak, édesen beszéllenek, és még egy elcsábitón beszéllő szajkói nyelv – és minden, ami csak beszéllhet, azt beszélli, hogy: az ész hibázik, a fejecske kong.”

(BÁNK)
„Ó, semmi sincsen oly gyalázatos,
mint visszaélni az asszonyi gyengeséggel!”

„Szabad tekéntet, szabad szív, szabad
szó, kézbe kéz és szembe szem, – minálunk
így szokta a szerelmes…”

„Úgy, ölni tudtok, jó urak: bezzeg ha életet tudnátok adni, akkor érdemlenétek meg az uralkodást.”

Olvasónapló a műről

Fülszöveg:

Nem túlságosan gazdag drámairodalmunknak világirodalmi mércével mérve is kiemelkedő csúcsa, szinte egyszeri csodája a Bánk bán. Az író által papírra vetett sorsok – dráma esetében – előadás után kiáltanak. A mű bemutatása aztán visszahat az újabb alkotói szándékra és tettre. Ezért van, hogy a drámairodalom virágzása vagy éppen folytonossága a kor levegőjén és problémáin túl a színházi világ és a közönség nélkül aligha képzelhető el. Ahogy bő regénytermés olvasók nélkül nem lehetséges. Egy-egy mű igen, de a műfaj meghatározó jelenléte nem.

Katona József (1791-1830), a kecskeméti takácsmester fia, a pesti jogi egyetemre fölkerülve a színházi világ vonzásába került. Nem a jogi pálya, a színpad, az írás volt számára elsődleges. Amikor évekkel később megkeseredve visszatért szülővárosába, a hivatalnoki lét vált elsődlegessé: gyakorlatilag fölhagyott az irodalmi munkássággal. A színház szerelmese, mint egy drámai hős a némaságot választotta, hogy aztán korai, örök némaságával az utókorra testálja varázspálcáját, a magyar irodalom gyöngyszemét, a Bánk bánt. Az ismert, de igazán nem elismert Katona József írói nagysága csupán halála után hosszú évekkel vált egyértelművé. Kétségtelen, hogy fő művéhez méltó és minőségben hasonlatos alkotás nem került ki tolla alól.
Ám számos, nem csupán az irodalmi és színházi élet szempontjából, hanem önnön írói világa és fejlődése miatt is fontos mű alkotója. Igen sok, a korban divatos német darabot ültetett át magyarra; több mint tíz saját drámát írt. Katona minden sora összefüggésben van a Bánk bánnal. Olyan értelemben legalábbis, hogy minden műve mögött egy érdekes és súlyos személyiség rejlik.
A drámaíró nem tud önmagánál, személyisége lehetőségénél súlyosabb alakot teremteni! Bánk tehát Katona, és Katona Bánk.

Ha nem szeretnétek lemaradni a legfrissebb értékeléseimről, akkor likeoljátok be a blog Facebook oldalát.

~ Adry ~