Bejegyzések

Csernus Imre címkéjű bejegyzések megjelenítése

Csernus Imre: Főnix

Kép
A fotó saját Röviden a történetről (…) "Főnixként ​élni? Döntés kérdése. Megtehetjük, hogy öreg főnixként ragaszkodunk jól megszokott életünkhöz és félelmeinkhez. De dönthetünk másképp is. Magunk mögött hagyhatjuk mindennapi félelmeinket, hogy készen álljunk az újjászületésre. A legendák szerint a főnixmadár élete végén a fészkével együtt porrá ég, és a tűzből egy új, fiatal főnix születik. A történet mindenki számára ismerős, de csak kevesen gondolnak bele, milyen üzenetet hordoz életünkben az újjáéledő tűzmadár szimbóluma. Csernus Imre úgy véli, a mostani, járványtól sújtott, válságos időszak eddig soha nem látott lehetőséget kínál a megújulásra. Új könyvében a főnix legendájából kiindulva egész rendszert épít fel, amelyben élesen rávilágít mindennapos hazugságainkra, végigveszi sorra a buktatókat és érthetően bemutatja az újjászületés feltételeit. Már csak az a kérdés: öreg vagy fiatal főnixként szeretnénk élni és megélni a jelen kihívásait." ( forrás ) Mindenki egy főnix...

Jól becsüld meg, mert nincs második esély! || Dr. Csernus Imre: Egy életed van

Kép
Rövid időn belül egy újabb könyv talált rám, ami ismét azt sugallja, hogy változtassak a jelenlegi helyzetemen, mert nem lesz jó vége a történetnek. Az elmúlt egy évben ciklikusan kerültek olyan életvezetési tanácsadással foglalkozó könyvek a kezembe, amik gócproblémákra fókuszáltak a sorok között. Csernus Imre munkásságát a médiának köszönhetően szinte mindenki ismeri, ő az ország „kiabálós dokija” . Könyveiben és előadásaiban kortól és nemtől függetlenül odamondja a véleményét a közönségnek. Sokan mondják, hogy Csernus Imrével beszélgetni nem könnyű, mert közben folyamatosan analizál, és valljuk be őszintén nem szeretjük az igazságot szemtől szemben hallani.  Dr. Csernus Imre Az Egy életed van Csernus első füveskönyve , a kötet egy naptári évet foglal magába. Mindenkinél eljön az a pillanat, amikor lecsillapodik, és átgondolja az eddigi életét. Sajnos ránk magyarokra az a jellemző, hogy csak akkor száluk magunkba ha valami nagy baj közeledik, és csak akkor állunk m...