Baráth Viktória: Egymás ​szemében

fotó adrykacska - moly



Röviden a történetről (…)

„Jo mindig arról álmodozott, hogy egyszer írónő lesz. Tudta, meg kell küzdenie azért, amire vágyik, hisz a Kaliforniai Egyetem nem a legolcsóbb iskola az Államokban. Már csak egy év választja el a diplomájától, de hogy továbbra is finanszírozni tudja a tanulmányait, mindenféle munkát kénytelen elvállalni. Egy nap a kezébe kerül egy újsághirdetés, amelyben bejárónőt keresnek. Ez az állás tökéletes lenne Jo számára, csupán egy a bökkenő: leendő munkaadója, James, a magának való vak férfi már az első találkozásnál elutasítja a lányt. Ő azonban addig jár James nyakára, amíg az be nem adja a derekát. A férfi nem kedveli Jót, és ez az érzés kölcsönös, ám egy idő után rádöbbennek, talán mégsem különböznek annyira, mint hitték. Mennyire számítanak a belső értékeink egy olyan világban, ahol mindenki a külsőségek rabja? Átláthatunk-e a rózsaszín ködön, ami folyamatosan körülvesz minket? Szabad-e még hinnünk a szemünknek? Baráth Viktória ezúttal is mély, lélektani témákat boncolgat. Megindító története megmutatja, mindenkinek szüksége van arra, hogy a mai rohanó világban meglássuk az igaz és tiszta érzelmeket egymás szemében.” (forrás)


Mindenre számítottam, de erre nem, amit ettől a könyvtől kaptam. Nagyon sok mindenre tanítja az embert több generáción keresztül. Jo kitartása példaértékű, a tanulmányai és az álmai során soha nem nem adja fel a szíve vágyát, és önzetlenül segít egy bajban lévő embertársának is. Szűkségem volt erre a löketre az életben, mint egy falat kenyérre. A történet komolysága mellett azért ott van a romantika adta lazítás is, így az írónő tökéletesen ellensúlyozza a nehéz, szívbe markoló fejezeteket. Izgultam az elejétől a végéig és boldogan tettem vissza a könyvet a polcra. Baráth Viktória egy görbe tükröt állított elénk, ami megmutatja az életben mi fontos és mi az, ami kevésbé. Új értékrendet kaptunk tőle és a történetétől. Nem minden a külső és a vele együtt járó máz, hanem a belső értékek sokkal fontosabbak, mert ha elveszítjük a szemünk világát, akkor csak a lelki szemünkkel látjuk meg a lélek szépségét. Ebben a könyvben is ez történt! Szemben áll egymással az egyetemista élet minden csillogása és zománca a valósággal, ami könyörtelen tud lenni egyes esetekben. James és Jo kettőse nagyon szépen kiegészítik egymást és nem utolsósorban mind a ketten apró lépésekben gyógyulnak a kapcsolatuk alatt. A két beteg lélek egymással karöltve emelkedik a magasba, lásd a könyv utolsó pár oldalát.

Igazi lélekbe markoló történetet sikerült Baráth Viktóriának megalkotnia. Ami igazán fontos az belül van. Szívem szerint elolvastatnám minél több emberrel mert, ahogy látom egyre több ember csak a külsőségesre ad, és nem érdekli, hogy mi is lakik belül a burok vagy a máz alatt. Valóban a szépség a legfontosabb? Ez a regény az arcunka vágja a valóságot,  hogy a szépség igen is belülről fakad. James és Jo kapcsolata ezen alapszik és örömömre szolgált, hogy olvashattam ezt a tanulságos „mesét”.

A borító nem sejtette, hogy mi is lapul a belül, tökéletes választás volt ehhez a történethez. Gyönyörű és így, hogy olvastam a regényt, mindent látok rajta amiről szólt az Egymás szemében. Széles körben ajánlóm a legújabb Baráth Viktória regényt, mert az mellett, hogy olvastatja magát, még tanít is bennünket. Kevés olyan olvasó lesz, akinek ne szaladna ki egy-egy csepp könny a szeméből az olvasottak után. 

forrás ITT



Felkeltettem a kíváncsiságodat?
Akkor ITT meg tudod rendelni a könyvet.

Ha nem szeretnétek lemaradni a legfrissebb értékeléseimről, akkor lájkoljátok be az

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Roxforti házak története

Borsa Brown: A ​férj prostija

Az internetnek hatalma van! || Csabai Márk: Nem mondhatsz nemet!