Nyílt levél az embertársaim felé (...)

A kép forrása: Pixabay

Eddig még soha nem írtam nyílt levelet, de a napokban nagyon kikívánkozott belőlem. Napról napra egyre több pofont kaptam az élettől, a környezetemtől és úgy éreztem, hogy ezt muszáj kiírnom magamból, hogy megnyugodhassak. Bízok benne, hogy mire a lap aljára érek, minden fájdalmam elpárolog. Félre ne értsétek, nem a kritikákkal van a problémám, hanem, hogy ezt szériában olyan személyektől kapom, akiktől nem vártam volna, akik nem látnak belém, nem tudják, hogy mi zajlik le bennem nap mint nap. Az irigység határtalan és a végsőkig képes elmenni, hogy diadalmaskodjon.

2012-ben kezdtem el a könyves pályafutásomat a www.moly.hu közösségi oldalon. Közel hat év alatt sikerült kinőnöm ezt a felületet, és megnyitottam az Adry olvasósarka blogot, ahol úgy érzem, önmagamra leltem, és bátran megoszthatom az olvasásélményeimet másokkal. A blog lehetőséget biztosít arra, hogy kiírjam magamból azokat az érzéseket, amik a könyvek olvasása közben érnek. Számos témában osztom meg a véleményemet az engem követőkkel. Ezeket az értékeléseket a legjobb tudásom szerint készítem el. A legnagyobb öröm egy blogger életében az, amikor elismerik a tevékenységét, és esetleg az ő egyik bejegyzésének a hatására került egy másik személy kezébe könyv. Ritka az ennél nagyobb érdem. Találkoztam olyan megnyilvánulással is, hogy blogot vezetni nem nagy művészet, nem kell hozzá sok ész vagy tehetség. Bárki képes rá, aki írni és olvasni sikeresen megtanult. Erre azt tudom mondani, hogy akkor hajrá. Mindenki előtt ott a lehetőség, bátran bele lehet vágni. 2019-ben annyi blogger van már a világhálón, mint égen a csillag. Mindenki egy a sok közül, de jónak lenni, és kitűnni a sokaság közül már nem olyan könnyű dolog, mint ahogy jó páran hiszik. Minden ember más és más, ahogy a bloggerek sem egyformák. Mindannyian más stílust képviselünk, de egy közös van bennünk, hogy a szívünket és a lelkünket is beleadjuk a könyvajánlók írásába. A minap egyik régi kolléganőm rám írt, hogy tegyem félre számára a Pittypangtánc című könyvet, mert felkeltette az érdeklődését a cikkem. Mondanom sem kell, hogy örömmel töltött el az üzenete. Az éremnek mindig két oldala van, a levelemben igyekeztem mind a kettőre rávilágítani. Hiszek benne, hogy a nehézségek ellenére is képes vagyok talpra állni és menni töretlenül előre, hogy csak azért is megmutassam azoknak, akik szemében a blog egy nulla, hogy a könyves bloggerek véleményvezérekként is funkcionálnak. Az emberek adnak a véleményünkre, hisznek bennünk, hogy ha egy könyvet az egekig magasztalunk, akkor az rá is szolgált. Ugyanez igaz a negatív kritikákra is. Amivel nagyon vigyázni kell, mert befolyásoló tényezővé vált az olvasók körében. Nekünk könyves bloggereknek egyaránt hivatásunk a kreatív írás és az olvasás.

Ahogy tapasztalom, a blogger társadalom viszonylag összetartó közösség. Az oldalamnak köszönhetően ismerkedtem meg a többiekkel és alakultak ki komoly barátságok. Egymást segítve beszéljük meg az olvasási élményeinket. Egymás szavait olvashatjuk a könyvek borítóin, ami büszkeséggel tölt el bennünket. A levelem végre érve, úgy érzem, hogy részben sikerült erőt merítenem a szabadidős tevékenységemből, és emelt fővel nézek szembe azokkal, akik térdre szeretnének kényszeríteni. „Csak azért is” megmutatom, hogy képes vagyok kimászni a gödörből, ahova a mindennapok kényszerítettek.

Tisztelettel: 

Adry olvasósarka blog 

szerkesztője