Egy verseskötet || Nincs időm olvasni kihívás - április

#12honap12konyv - egy verseskötet

Várható volt, hogy az áprilisi téma A magyar költészet napjához fog kapcsolódni. Magyarországon 1964 óta április 11-én József Attila születésnapján ünneplik, akinek az életműve kulcsfontosságú hazánkban. Ebből az alkalomból országszerte minden évben irodalmi esteket, könyvbemutatókat, versfelolvasó maratonokat rendeznek. A kultúrára érzékeny emberek ilyen módon tisztelegnek a magyar líra előtt. Fontosak a versek, és az ilyen módon történő érzelem kifejtés, de sajnos azt tapasztalom, hogy az Y és a Z generációnak a tagjait már nem tudja a versek segítségével megszólítani a költő. Szabados Ágnes is próbálja a versek fontosságára felhívni a figyelmet, de ahogy a csoportban böngészve látom vegyes a fogadtatás az aktuális témára. Mindenki tudja, hogy a kultúra szempontjából egy nagyon fontos esemény közeledik, de valahogyan ennyiben is maradnak az emberek. Szerintem már az is óriási szó, hogy a Posztolj verset az utcára esemény kapcsán sokan elgondolkodnak azon, hogy melyik vers is a legkedvesebb számukra, és azt kiragasztják a buszmegállókba, fákra, hirdetőtáblákra, vagy akár a közösségi oldalukra. Ha versre gondolok, akkor nálam az első Weöres Sándor Ki minden gondol, az vagyok annak ... című alkotása. A verset a Kávészünet zenekar sokunk nagy örömére 2014-ben megzenésítette. 

Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak...

Ki minek gondol, az vagyok annak… 

Mért gondolsz különc rokontalannak? 

Jelet látsz gyűlni a homlokomra: 

Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, 

Mert fénye-árnya terád sugárzik. 

Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: 

Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám. 

Bolondnak nézel? Csörög a sapkám. 

Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz; 

Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod: 

Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

Forrás: Weöres Sándor: Rongyszőnyeg 127

A bejegyzésem további részében kortárs írók versesköteteire hívnám fel a figyelmeteket. A Nincs időm olvasni kihívás csoportnak ebben a hónapban nincs közös könyve, hanem arra buzdít mindenkit, hogy legalább egyszer vegyünk a kezünkbe egy verseskötetet, hátha most jött el az a pillanat, amikor a szerelmesei leszünk. 

1. Szabó T. Anna · Lackfi János: A ​nő meg a férfi

Lackfi ​János és Szabó T. Anna virtuozitása a versfogyasztók egyre szűkülő csoportjánál sokkal szélesebb körben volt ismert már eddig is. Azonban most, a legnépszerűbb közösségi portálon, olyan dologba fogtak (ösztönösen és játékosan), ami lavinaként söpört végig a neten, és rántott magával ismert és még kevésbé ismert alkotókat. Ez a #verslavina. Egy ajándékversből kiinduló, majd azt kinövő improvizációs asszociációfolyam, ami nagyon szépen mutatja meg, hogyan is működik az alkotás, kiben milyen válasz születik egy-egy szövegre. Tizenhat szerző − Lackfi János, Szabó T. Anna, Acsai Roland, Botos Máté, Demény Péter, Györe Gabriella, Hartay Csaba, Jónás Tamás, László Noémi, Lázár Júlia, Kiss Judit Ágnes, Kun Árpád, Mesterházi Mónika, Mészöly Ágnes, Molnár Krisztina Rita, Tóth Krisztina – nők és férfiak, férfiakról és nőkről. A nő meg a férfi negyven verse nem csak azoknak igazi csemege (hol önfeledt nevetés, hol könyörtelenül őszinte tükör), akik a negyvenes éveikben járnak, de nekik mindenképp.

Részlet: 

"A nő, ha negyven, Minden egyben. Létét issza Nem vágy' vissza." Palya Bea

"A férfi ha negyven, pont benne van a közepében, és még nem elég idős, hogy a világ dolgait és önmaga gyarlóságait némi rálátással, derűs távolságból szemlélje, viszont már aggódni kezdhet azon, hogy mindjárt itt az idő, mikor önmaga dolgait és a világ gyarlóságát már az újabb körökből kimaradók szomorúságával nézi, mint egy szép reggelt a szanatórium teraszáról. Szóval, gyorsan túl kell lenni rajta." Lovasi András

"A nő, ha negyven… Lehetetlen." D. Tóth Kriszta

2. Háy János: Egy ​szerelmes vers története

A kortárs magyar irodalom egyik legsokoldalúbb alkotója hol novellákkal, hol regényekkel, hol drámákkal lepte meg a közönségét. Most az elmúlt évek verseinek gyűjteményét veheti kézbe az olvasó. Az Egy szerelmes vers története izgalmas kalandozás nem csupán a költészet tájain, hanem mindenekelőtt a szerelemben. Fájdalom és boldogság, öröm és szenvedés, őszinteség és hamisság – sokszor egymással ellentétes érzelmek robbannak ki a versekből, mikor elénk lépnek a szerelmek tipikus szereplői: szenvedélyes férfiak, érzelmi fogságban élő nők, házasok, házasságtörők és szeretők.

Olvasói vélemény: "Annyira szerettem benned mindent, még azt is, amit tulajdonképpen nem szerettem" írja Háy a címadó versben. Én meg mondhatnám ezt erről a kötetről. Mondom." (DaTa - moly)

3. Lackfi János: Szóvihar

A ​vers véresen komoly játék. Lackfi János Kosztolányi és Weöres szellemében bukfencezik a szavakkal, szárnyat igéz rájuk, röpteti őket. Amit csinál, nem csak bot és vászon, hanem bizony zászló, rajta az élet címere. Tolla alól kikerül fogyókúra-sanzon, radiátor-keringő, hátborzongató madrigál, Skoda-dal, útszéli ballada, lángoló szabadvers, virtuóz Énekek Éneke-változat, elégia a villamosgarázsról, rongyszőnyeg közmondásokból, meditáció öt pár kínai zokniról (együtt olcsóbb). A vers a legjobb utazási iroda. Elröpít ezer kilométerekre, ezer évekre, szinte szédülünk. Látjuk, ahogy egy kéz leírja az Ómagyar Mária-siralom sorait. Ahogy komoly szakik suvickolják a csillagokat, nehogy már hiába fizessük a fényreklámot. Ahogy a Szent Dénes-templom kriptájában márványkirályok alszanak. Ahogy a költészet nudista strandján a napkorongot használják gumilabdának. Ahogy az égbolt húslevesében járókelők úszkálnak, mint cupákok. Ahogy a szerelmesek egymás testéről eszik le a mazsolát. Ahogy a gyerekek zsivány tekintetükkel felrobbantják a világot. Egy irodalmi estre várva valaki így szólt a mellette ülőhöz: Tudod miért akartam eljönni? Mert ez a Lackfi olyan mostani költő. Mostani és mindenkori.

Olvasói vélemény: "Egy elég vaskos verses kötet, így több részletben olvastam. A cím fogott meg, s szerintem jól tükrözi a tartalmat, mert olykor valóban olyan érzésem volt olvasás közben, hogy teljesen elborítanak a szavak. Szerencsére pozítiv értelemben. Tetszett, ahogy teljesen hétköznapi helyzeteket, gondolatokat lírai köntösbe öltöztetett a szerző. Sokszor játék a szavakkal vagy épp a formákkal. Csattanókban sem volt hiány. Mindig szívesen vettem kézbe." (gab001 - moly)

Olvasásra fel!

Találkozunk májusban a következő téma nyilvánosságra hozatalakor. Addig is keressétek könyvtárakban a folyamatosan frissülő könyvajánlókat.

Adri