Egy könyv, amiben a sport kulcsfontosságú || Nincs időm olvasni kihívás - január

Pár napja már, hogy ránk köszönt 2019 és ezzel egyidejűleg egy újabb havi témával örvendeztetett meg bennünket Szabados Ágnes. Január hónap témája: „egy könyv, amiben a sport kulcsfontosságú”. Ismét egy olyan téma előtt állok, ami első és második pillanatra is némi gondot jelentett, de ahogy jobban belemélyedtem a témába, úgy kerültek elő a sportos könyvek. A csoport közös olvasmánya Csepelyi Adrienn Belemenés könyve lett. A regény futballról és egyéb társművészetekről szól. A Belemenés egyszerre futballkönyv és látlelet a szenvedélyről. Húsz év története. Benne van a megyei másodosztály nyersesége és a topfutball fényűzése – benne a katarzis és a totális megsemmisülés. A szerző kellő öniróniával szemléli önnön reménytelenségét: az irracionális döntések sorozatát. Sajátos humorral meséli el a futball miatt született és tönkrement szerelmeket, az egész hátat beborító futballtetoválást és a párhuzamos dimenziót, ahol a legszánalmasabb hazugságokat is fapofával lehet előadni. Közben pedig felnő egy kislány, és eljut oda, ahová mindig is vágyott.

(A leírás forrása: https://moly.hu/konyvek/csepelyi-adrienn-belemenes)

#12honap12konyv

 

P. C. Harris: Újrajátszás

A feltörekvő jégkorongos, Zack és a visszahúzódó Melanie tökéletes álompárnak tűnnek. Ám a lány élete egy nap fenekestül felfordul, amikor hirtelen elveszít maga körül mindenkit, aki fontos volt számára. Beleértve Zacket is. A fiú egy profi szerződéssel a zsebében elutazik, és ezzel darabokra töri a lány lelkét. Ekkor Melanie úgy dönt, hogy ő is maga mögött hagyja Kanadát, és egészen New Yorkig menekül.

Olvasói vélemény: „Összességében szeretem a hokis történeteket, és az olyanokat is, amiben az egyik főszereplő híres. Ráadásul itt mind a kettő jelen volt, szóval igazán nem lehet panaszom. A fél csillag levonás a klisés dolgok miatt jár, és azért mert egy-két helyen még éreztem fejleszteni valót a stíluson, de ezek felett könnyen szemet lehet hunyni, ha egy tökéletes kikapcsolódásra vágyunk.” (moly)

Értékelésem a könyvről: ITT

Az Off Campus sorozat minden egyes részében megtalálható a sportőrület.

1. Elle Kennedy: The Deal – Az üzlet

2. Elle Kennedy: The Mistake – A baklövés

3. Elle Kennedy: The Score – A pont

4. Elle Kennedy: The Goal – A cél

Olvasói vélemény: „Istenem, de régen röhögtem ennyit egy könyvön. Nagyon jó volt az első oldaltól az utolsóig. Imádtam!” (art_deco – moly)

Rácz-Stefán Tibor: Túl szép

A túlsúlyos Márk mindennél jobban vágyik rá, hogy végre igazán szeressék. Mégis, azt hiszi, hogy a súlya miatt nincs joga a szerelemre. Elkeseredésében finomságokba fojtja bánatát.

Vajon a csupaszív srácra rátalálhat a nagy Ő? Képes lesz elfogadni önmagát? Olivér profi úszó, ám doppingbotrányba keveredik, eltiltják a versenyzéstől, és darabjaira hullik az élete. Azt sem tudja, mit hoz a holnap, a szerelemre gondolni sem mer. Újjáépíthetjük a nulláról az életünket? Rátalálhatunk az igazira akkor is, ha nem keressük? A két fiú közös munkahelyen kezd el dolgozni. Előbb megismerik egymást, aztán a titkaik is felszínre bukkannak. De kialakulhat köztük több mint barátság? Vagy csak a külső számít? Van egy pont, amikor az ész a szív útjába áll.

Olvasói vélemény: „Huh, hát ez nagyon gyorsan lement. Nagyon szépen átgondolt, letisztult történet. Igaz eléggé kiszámítható, de nem is ezen van a hangsúly. A szereplők szerethetőek, bár engem Dorina viselkedése nagyon kiakasztott. Idegesítő és felelőtlen. Ami nagyon megfogott az az érzelmek precíz leírása volt. Ezáltal nagyon könnyen bele tudtam élni magamat bizonyos szituációkba.” (Enikő_Kristóf - moly)

Scott Jurek, Steve Friedman: Futni, enni, élni - Utam az ultrafutói sikerhez

„A Futni, enni, élni korunk egyik legnagyobb visszavonult ultrásának életrajza, szakácskönyve és életfilozófiája. Hobbi, munka, szerelem egy közös metszéspontban találkozik: a futásban” – Simonyi Balázs

„Egy futólegenda fantasztikus, letehetetlen könyve. Olvasás közben vagy egy versenypálya szélén éreztem magam, kívülről figyelve őt, vagy saját élményeimet éltem át újra általa. Sokszor kérdezik az ultrafutókat, miért éppen ez a sport a szenvedélyük. A kérdezők megtalálják a könyvben a választ, és talán mi, ultrafutók is könnyebben meg tudjuk fogalmazni a válaszokat a miértjeinkre." – Lubics Szilvia

Scott Jurek úgy mesél életéről és pályafutásáról, élsportolóvá és vegetáriánussá válásáról, hogy minden futó tanulhat tőle. Miközben könyve bővelkedik a kitartás és a versenyszellem határait feszegető, már-már hihetetlen epizódokban, lenyűgöz tudományos felkészültségével és gyakorlati tanácsaival, kizárólag növényi alapú saját receptjeivel. A Futni, enni, élni mindenkit arra biztat, hogy ne álljon meg félúton, jusson el a célig, akár első futására indul, akár étrendjén kíván változtatni, akár csak arra kíváncsi, hogy mire képes.

Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére

Egy hajdanvolt kis futballista végigjárja a régi meccsek helyszíneit, Csillaghegytől Hartháig, az 54-es berni döntőtől a 2005-ös Megye kettőig (nyugati csoport). Közben fölkerül az egybe, majd megjárva a poklot (az öregedő futballista keservei) megmarad, jobb híján, szurkolónak. Mellesleg politikai rendszerek omlanak össze. (Fejlődésregény?) Hősünk nem más, mint az Író, aki új könyvében a világról, „mindenről” szól, kiindulópontja azonban mindig „a világ legszebb, legvarázsosabb mértani alakzata, egy speciális téglalap, vonalakkal, zölddel, igen, egy futballpálya”.

Olvasói vélemény: „Megfogtam a könyvet, leültem egy padra, egy kávézóba, egy kocsmába és olvastam. És közben nevettem vagy elgondolkodtam. Nagyon élveztem. Mindenkinek ajánlom. Annyira élvezetesen játszik a magyar nyelvvel és kultúrával Esterházy, hogy csak gyönyörködni lehet benne. Mármint nem Esterházyban, hanem az írásában. Talán benne is, de ez nem tartozik eme értékelés keretei közé.” (zsoca8711 - moly)

Tudor Hushpush: A kviddics évszázadai

Hushpush úr könyvében örömét lelheti mindenki, aki rendszeresen játszik vagy néz kviddicset, illetve akit érdekel a tágabb értelemben vett mágiatörténet.

Olvasói vélemény: „Nagyon jó kis útmutató könyv volt, rengeteg információval, amit az igazi könyvekben nem olvashattunk. Ennyi információ és még így is vicces volt, az írónő nagyon jó ebben” (noji789 - moly)

Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor futásról beszélek?

Murakami Haruki 1982-ben az írói mesterséget választva eladta a dzsesszbárját, és hogy megőrizze kondícióját, futni kezdett. Egy évvel később már végigfutotta az Athén-Marathon távot, és ma, számtalan triatlonnal, versennyel, tucatnyi regénnyel a háta mögött, érzi, hogy a sport legalább olyan hatással van írói munkásságára, mint az erőnlétére. A feljegyzésekből, beszámolókból, elmélkedésekből és visszaemlékezésekből álló naplóból megtudhatjuk, hogyan készült négy hónapon át a világhírű japán író a 2005-ös New York City maratonra, hogyan került a tokiói Jingu Gaien parkból a bostoni Charles River partjára, ahol nem tudta felvenni a versenyt a fiatal lányokkal. A rendszeres sport ürügyén nincs hiány témában: felidézi, hogyan lett író, számba veszi legnagyobb sikereit és csalódásait, lemezgyűjtő szenvedélyét, örömeit, hogy ötvenen túl is javítható a fizikai teljesítmény, majd a szembesülést, hogy az emberi erő bizony fogy. Az egyszerre szellemes, humoros, komoly és bölcs memoár igazi meglepetéseket tartogat nemcsak a szerző regényeiért rajongó olvasóknak, de még a hosszútávfutás profi bajnokainak is.

Olvasói vélemény: „Nagyon jól esett ezt a könyvet olvasni. Kicsit olyan volt, mintha Haruki vendégeként egy tea mellett beszélgetnék vele. A közvetlen hangvételű, őszinte sztorizgatása nagyon közel jutott a lelkemhez. Szerencsére nemcsak a futásról ír. Egy folyamatról, amely egy cél kitűzésétől, egy döntésen át a megvalósításáig vezet. Izzadságszagú, fárasztó kemény munka ez, legyen szó futásról, dohányzásról leszokásról, írásról, munkahelyváltásról, bármiről. Hihetetlen inspiráló ez a könyv számomra. Be fogok szerezni belőle egy saját példányt, mert azt érzem, hogy lesznek még olyan pillanatok az életemben, amikor erőt fog tudni adni, ha bele tudok majd lapozni.” (AnZsu_01 - moly)

Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie

Britt-Marie hivatása negyven éven át az volt, hogy makulátlan rendet és tisztaságot tartson sűrűn utazgató és gyakran túlórázó férje körül. Ám útjaik elválnak, s ő, akinek lánykorában volt utoljára munkahelye, mindenáron dolgozni akar. Mivel nem válogathat, elfogadja az egyetlen állást, amelyet a munkaközvetítőben ajánlanak neki, és Borgba utazik, ebbe a válság sújtotta községbe. Egy „hallatlanul koszos", felszámolás előtt álló ifjúsági otthont kell rendben tartania, éppen neki, aki nem tűr meg semmiféle piszkot és rendetlenséget. Ráadásul, ki tudja, hogyan, hamarosan az ifjúsági focicsapat vezetőjének szerepében találja magát. Pedig nem sok minden áll tőle a focinál távolabb. De Britt-Marie-t nem olyan fából faragták, hogy megijedjen a feladattól: intézkedni kezd, engedélyeket kér be, nyilvántartásokat vezet – rendet csinál és rendet tart. Az egyedülálló, messziről érkezett nőből akaratlanul a közösség egyik kulcsembere lesz. És felfigyel rá egy magányos férfi is – Sven, a helyi rendőr. Kérdés, hogy mindez elegendő-e ahhoz, hogy Britt-Marie újra otthonra találjon. Különös tekintettel arra, hogy volt férje is felbukkan a színen.

Történet a második esélyről, a sors kiszámíthatatlanságáról és az evőeszközös fiókok rendjéről. Fredrik Backman harmadik regénye szívszorító és felemelő, romantikus és ironikus, csakúgy, mint korábbi művei.

Olvasói vélemény: „Annyira szerettem! Annyira szívet melengetően ír Backman! Ove is óriási kedvenc, most Britt-Marie is becsatlakozott mellé. Hamar megszerettem. Biztosan olvasok még az írótól, imádom a humorát, a karaktereit.” (Gabci88 - moly)

Christopher McDougall: Futni születtünk

Egy rejtőzködő indián törzs, néhány szuperatléta és minden idők legnagyobb ultrafutó versenyének története

„A futás az a rendkívüli képesség, amely emberré tett minket – és ez azt jelenti, hogy minden ember birtokában van ennek a rendkívüli képességnek.”

Egy egyszerű kérdéssel kezdődött minden: Miért fáj a lábam? A válasz után kutatva Christopher McDougall elképesztően izgalmas emberekkel találkozott, és hihetetlen atlétikai teljesítményeknek volt szemtanúja. A rejtélyes Caballo Blanco közvetítésével megismerte a világ legfantasztikusabb ultrafutóit, a Mexikóban élő tarahumara indiánokat, és közelebbi kapcsolatba kerülve velük rádöbbent, hogy mindaz, amit a nyugati világ a futásról tud, téveszméken nyugszik. És a kérdések egyre sokasodtak. McDougall útja a Harvard high-tech laboratóriumaiból Észak-Amerika napsütötte völgyein és hófödte csúcsain át vezetett a Réz-kanyonba. Elbeszélésmódja egyszerre személyes és tudományos; az egyéni sorsok pontos és empatikus leírása mellett ismerteti a tudomány aktuális állását is az emberi fiziológiáról, táplálkozásról, az evolúcióról. A Futni születtünk nem csupán a szellemünket mozgatja meg, hanem a testünket is arra ösztönzi, hogy tegyük próbára a lábunkat, és lássuk be: mindannyian futni születtünk.

Olvasói vélemény: „Ha futsz, azért olvasd, ha nem, akkor meg azért. Már a könyv olvasása előtt is futottam. De most másként futok. Sokkal vidámabban, jóval több tudással és nem utolsó sorban azzal a hittel, hogy én is futni születtem. Lenyűgözött a traumarák és legendás ultrafutók regénybe illő élete és egyénisége. Most elkezdem Scott Jurek könyvét. De előbb elmegyek futni.” (Lorelay - moly)

Olvasásra fel!

Találkozunk februárban a következő téma nyilvánosságra hozatalakor. Addig is keressétek könyvtárunkban a folyamatosan frissülő könyvajánlót, valamit az erre a célra létrehozott könyvespolcon szerelő könyvek közül is kedvetekre válogathattok.

Ha nem szeretnétek lemaradni a legfrissebb értékeléseimről, akkor lájkoljátok be az

Adry olvasósarka Facebook oldalt.

~ Adry ~