Colleen Hoover: Confess – Vallomás

Sokadik könyvet olvastam már az írónőtől, de a szívemhez legközelebb álló a mai napig a Szívcsapás sorozata, ami az ifjúsági könyvek közé sorolható be. Bennem mély nyomot hagyott, igaz, már évekkel ezelőtt olvastam, de a mai napig emlékszem minden apró részletére, nevekre, eseményekre.

Colleen Hoover nemcsak a felnőtt olvasókat ragadja magával, hanem a fiatalabb generáció képviselői is előbb vagy utóbb a „rajongók” táborát erősítik. Felnőtt olvasóknak szánt könyvei közül a Maybe Somaday hagyott még mély érzelmi krátert bennem, Ezt a könyvét is részben ahhoz hasonlítottam, lehet nem kellett volna, hiszen minden történet más és más, ahogy a vallomások is egyediek a Confessben.

Fülszöveg:

Mi mindent érdemes kockára tenni a szerelemért?

Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. Amikor azonban munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt.

Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút.

Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn.

A csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb, mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit semmi sem szakíthat el.

Információk:

Szerző: Colleen Hoover

Cím: Confess / Vallomás

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2017

Eredeti megjelenés éve: 2015

Fordító: Komáromy Zsófia

Illusztrálta: Dany O'Connor (festő)

Nagyon szeretem az olyan történeteket, melyek keretszerkezetbe vannak foglalva, itt is ezzel találkozhattam. A 16 éves Auburn élete legmeghatározóbb lépését teszi meg, amikor búcsút kell vennie első és egyetlen szerelmétől, Adamtól. A fiú halálos beteg, és a fiatalok családja ebben a nehéz pillanatban választja szét a szerelmeseket. Ebben a pár oldalban megismerhetjük a kettejük történetét, és jobban megértjük talán a jelent, amiben Aubrun a fiáért küzd, akit elvettek tőle évekkel ezelőtt. Mindenre hajlandó, hogy visszakapja egyetlen szerelmétől fogant gyermekét, aki az egyetlen emléke Adamról. Ebbe a szituációba csöppen bele Owen, aki első pillanattól kezdve vonzódik a lányhoz. Azt mondom, hogy nincsenek véletlenek, pont ott és akkor találkoztak először, ahogy az utószóból megtudhattuk. Az ő jövőjük már sok-sok évvel ezelőtt elrendeltetett, csak a megfelelő pillanatra vártak az égiek a beteljesüléshez. Nagyon misztikusan hangzik, de hiszek az ilyen szerelemben, jelenleg is ilyent élek át. Ez a könyv olyan számomra, mint egy előre megírt tündérmese!

A könyv fűszere a vallomások, amiket az emberek nem mernek hangosan kimondani, és inkább leírják azt. Úgy gondoljuk, hogy amit kiírunk magukból, az könnyít a lelkünkön. Ezzel így volt Aubrun is, amikor vallomások formájában üzent Owennek. Gondoljunk csak bele, milyen nagyszerű lenne, ha a mi saját titkaink ihletnék meg a festőt, és viszontlátnánk azokat egy galériában? Én örülnék neki, mert onnantól az még félig titok maradna, mert csak én tudok a mögöttes tartalomról. Írásbeli kommunikáció sokkal személytelenebb, ezáltal bátrabbak vagyunk, és könnyebb a megnyilvánulás is.

Valami nagyon hiányzott számomra ebből a történetből, nem éreztem CoHo-hoz köthetőnek, de nem jövök rá, mi az, amitől más volt, mint amit vártam volna. Találgatok magamban, hogy hátha a karakterekkel volt a baj, de nem, mert Owen is és Aubrun is megnyílt nekünk, megismerhettük a múltjukat, a nagy félelmüket, megoldás is született rá. Igazából egy tündérmesének is beillene, de nem az. Olvasmányossága miatt nagyon jól lehetett haladni vele, nem kalandoztak el a gondolataim olvasás közben.

Maradandót kapnak az olvasók az írónőtől. A CoHo könyvnek megvan a maga sajátossága, például a Maybe Someday mellé egy egész albumot kaphattunk Griffin Petersontól. Ha meghallom az ő számait, egyből ez a könyv jut eszembe. A Vallomás sajátossága a rengeteg festmény említése, a művészethez való kapcsolódása. Rákerestem az Interneten Dany O'Connor nevére, és elég kevés információt találtam, de annál több festményt, melyek magukért beszélnek.

Fotó: Dany O'Connor

Borítószemle:

Nem lett borítószerelem. Nem sokat árul a történetről, és nem is figyelemfelkeltő, ha nem Cooleen Hoover írta volna, lehet kezembe, sem veszem a könyvet. Sajnálom, de sokkal jobb borítók is születtek az írónő könyvei számára.

Ajánlom:

• minden Cooleen Hoover - rajongó számára.
• azoknak, akik szeretik a romantikát.
• azoknak, akik szeretik a nem egyszerű szerelmi történeteket.

Értékelése: 5/4

Dany O'Connor pár képe