Liz Nugent: Mindig is éjjel lesz
Micsoda beharangozója van a Mindig is éjjel lesz című thrillernek!
„Mondd le a programjaidat, amikor belekezdesz.”
(Sunday Mirror)
„Pokoli jól kitalált történet, bravúros kegyelemdöféssel a végén.”
(Sunday Times)
„Briliáns szerkezetű thriller. Az utolsó lapokon már szinte elviselhetetlen a feszültség.” (Woman&Home)
Senki se csodálkozzon azon, hogy ennyire keresett kötet lett a könyvesboltokban és a könyvtárakban egyaránt. Egy jól eltalált ajánlóval és fülszöveggel nagyot lehet robbantani az olvasók körében. Most is ez történt. Hazánkban a Lettero Kiadó gondozásában látott napvilágot Liz Nugent első magyarul megjelent regénye. Nagyon régen olvastam ennyire izgalmas és egyben hátborzongató pszichológiai thrillert. Köszönöm a kiadónak a lehetőséget, hogy véleményezhettem ezt a vérfagyasztó történetet. Jó pár álmatlan éjszakám volt a könyvnek köszönhetően, ahogy letettem este az ágy mellé, egészen reggelig azon járt az agyam, hogy milyen végkimenete lehet a történetnek. Álmomban sem gondoltam volna arra, ami végül is a megoldás kulcsa lett.
A történetről röviden:
"A tökéletes házaspár. A tökéletes gyilkosság. Senki nem feltételezné, hogy az elismert bíró és az elegáns felesége egy drogos prostituálttal beszél meg találkozót. Azt pedig végképp nem, hogy a lányt megölik és eltemetik a patinás, ódon villájuk kertjében. A Fitzsimon házaspár mélyen hallgat a gyilkosságról. A nő mindent megtesz, nehogy a fia tudomására jusson a szörnyű titok. A férfi viszont lelkileg és idegileg kezd szétesni. De a fiú nem olyan naiv, mint ahogy a szülei képzelik. Talán nem is annyira ártatlan. És a legnagyobb probléma, hogy szinte rögeszmésen érdeklődni kezd a prostituált családja iránt."
Hajmeresztő ennek a regénynek a sztorija, és a legrosszabb az egészben, hogy akár meg is történhetett. Egy olyan család mindennapjaiba csöppentem bele az első oldalakon, aminek a tagjaiból nem nézném ki, hogy képesek ölni is a státuszuk megtartása érdekében. A gyermek utáni vágy mindenre rá tudja venni a nőket, ők meg a férfiakat. Nagy hatalma van az anyai ösztön felébredésének. A könyvben is innen indult ki minden szál, ami az utolsó oldalakig végigkíséri az eseményeket. Ha egy anya az egyetlen egy fiát nem akarja szabadjára engedni, akkor nem is fogja, a vége minden esetben az lesz, hogy így vagy úgy, de a függetlenségnek búcsút inthet a gyermek.
A cselekményszál kialakítása nem mindennapi megoldás az írónőtől. Az esetek nagy többségében a gyilkos kiléte és az indíték után történik a nyomozás, de ennél a könyvnél már az elején megtudják az olvasók, hogy ki és miért gyilkolta meg a fiatal lányt. Ennél a pontnál már megálltam egy pillanatra, és elgondolkodtam azon, hogy akkor a későbbiekben miről fog szólni a regény. Nem kellett csalódnom, volt bőven mondanivalója a családról az írónőnek, és ezáltal egy vérfagyasztó pszichot kanyarított a műfaj rajongóinak. Olvasás közben a gyomrom egyre kisebbre zsugorodott, és néha levegő után kellett kapkodnom. Lelkileg nagyon megterhelő volt számomra ez a könyv, de egy percig sem bántam meg, hogy a kezembe vettem.
A további eseményeket a három főszereplő szemszögén át ismerhetjük meg, így teljesebb képet kaphatunk az érzéseikről és a mindennapjaikról, a múltjukról és a jelenükről egyaránt. Mindenkinek súlyos titkai vannak, amik, ha napvilágra kerülnének, félreérthető szituációkat hozna létre. Lydia története az egyik legnyomasztóbb, és nem feltétlenül az elkövetett gyilkosság miatt, hanem, hogy a felszín alatt mennyire labilis asszony éli a mindennapjait, akinek a múltjában számos tragédia lapul, és ezek egyszer csak a tettek mezejére kényszerítik a nőt. Már beteges szeretettel ragaszkodik a fiához és a férjéhez, az utóbbit az elkövetett bűn után elveszíti. Ezen a ponton az elkövetett gyilkosság egy tagja már kiesett a képből. Nem is tudtam elgondolni, hogy akkor hogyan folytatódik tovább a történet. A figyelem ezek után a házaspár akkor 17 éves fiára, Laurence-re szegeződik. A szülei tette évekkel később sem hagyta nyugodni, súlyos bélyeget nyomott az amúgy is labilis fiúra, hogy tudomást szerzett a gyilkosságról és később az elhantolt lány hollétéről. Foggal-körömmel igyekezett minden bizonyítékot elrejteni, ami a szüleit gyanúba keverhette volna. Végül megszólalt Karen is, a meggyilkolt lány húga. Az ö szemüvegén keresztül megismerhettük, milyen kálvárián megy keresztül a nővére megkérdőjelezhető életvitele miatt. Karen nézőpontjain keresztül a nővérének és a szüleik életét is megismerhettük. A múltbéli események hatására vált Anne olyanná, aminek a következtében a tisztességes szülők megtagadják a lányukat. A labilis természetű nő a sok fájdalom hatására az alkoholba és a drogba menekült. Elindult egy lejtőn, ahonnan már nem volt visszaút, és ez okozta a tragédiát is. Karen jellemében tisztaság, a józan ész lelhető fel. Az utolsó pillanatig küzd nővére gyilkosának a felkutatásában. Békét és igazságot szeretne a családjának. Ő került hozzám a legközelebb, mert neki nincsenek titkai, melyek befolyásolhatnák a józan ítélőképességét.
A gyilkosság után évek telnek el, és nem kerül elő Anne holtteste, de a három kulcsszereplő élete összeforr, kapcsolat alakul ki közöttük. Megismerik egymást. Lapról lapra bonyolódik a történet, főleg a vége felé, amikor Laurence és Karen egymásba szeretnek. A titok hamarosan kiderül, nem lehet egy életen át hurcolni ezt a súlyos terhet. Kinek a nyakába varrja az írónő az elkövetett gyilkosságot? Meglepő fordulattal zárja le Liz Nugent az eseményeket. Drasztikus módon oldja meg a helyzetet. Briliáns az írói tehetség és a fantázia.
A regény erőssége a sorok között fellelhető izgalom, hogy mikor és melyik szituációban kerül napvilágra a gyilkos kiléte. Hamar rá kellett jönnöm, hogy elsősorban nem erről szólt a regény, hanem egy korábban jómódú családot mutat be az írónő, ahol a feleség, anya annyira kötődik a szeretteihez, hogy képtelen teret engedni nekik, ezáltal belefulladnak a szeretetebe és nyomorúságos életre vannak ítélve. Alaposan kidolgozott jellemrajzokkal találkozhattunk. Mindegyik személy valamilyen fejlődésen ment keresztül. Karen és Laurence a gyilkosság árnyékában nőtt fel. Lydia az egyetlen szereplője a történetnek, aki negatív irányba fejlődött. Elméje egy az egyben megbomlott, minden cselekedete az ellen irányult, hogy ne maradjon egyedül a későbbiekben. Önző módon maga mellé láncolta gyermekét az idők végezetéig.
Muszáj pár mondatban megemlítettem a könyv külcsínét, ami méltó a tartalomhoz. A kézbevétel után már tudtam, hogy valami különlegest tartogat számomra. Nyomasztó sötét kastélyt láthatunk messzi távolban, ami, mint később megtudjuk, mindennek a központi színhelye volt. Letisztult, elegáns borító mögött hátborzongató események lapulnak.
Összességében nagyon nagy kedvencemmé vált ez a könyv. Az okos és furfangos írónőnek köszönhetően egy bizarr történetet kaptunk, ami az olvasás után is a gondolatainkban motoszkál. Hitelesnek véltem a cselekményt, valamint a szereplők jellemrajzát. Ezáltal bele tudtam magamat képzelni kívülállóként a történetbe. A műfaj kedvelőinek kötelező olvasmány a Mindig is éjjel lesz című könyv.
A cselekményszál kialakítása nem mindennapi megoldás az írónőtől. Az esetek nagy többségében a gyilkos kiléte és az indíték után történik a nyomozás, de ennél a könyvnél már az elején megtudják az olvasók, hogy ki és miért gyilkolta meg a fiatal lányt. Ennél a pontnál már megálltam egy pillanatra, és elgondolkodtam azon, hogy akkor a későbbiekben miről fog szólni a regény. Nem kellett csalódnom, volt bőven mondanivalója a családról az írónőnek, és ezáltal egy vérfagyasztó pszichot kanyarított a műfaj rajongóinak. Olvasás közben a gyomrom egyre kisebbre zsugorodott, és néha levegő után kellett kapkodnom. Lelkileg nagyon megterhelő volt számomra ez a könyv, de egy percig sem bántam meg, hogy a kezembe vettem.
A további eseményeket a három főszereplő szemszögén át ismerhetjük meg, így teljesebb képet kaphatunk az érzéseikről és a mindennapjaikról, a múltjukról és a jelenükről egyaránt. Mindenkinek súlyos titkai vannak, amik, ha napvilágra kerülnének, félreérthető szituációkat hozna létre. Lydia története az egyik legnyomasztóbb, és nem feltétlenül az elkövetett gyilkosság miatt, hanem, hogy a felszín alatt mennyire labilis asszony éli a mindennapjait, akinek a múltjában számos tragédia lapul, és ezek egyszer csak a tettek mezejére kényszerítik a nőt. Már beteges szeretettel ragaszkodik a fiához és a férjéhez, az utóbbit az elkövetett bűn után elveszíti. Ezen a ponton az elkövetett gyilkosság egy tagja már kiesett a képből. Nem is tudtam elgondolni, hogy akkor hogyan folytatódik tovább a történet. A figyelem ezek után a házaspár akkor 17 éves fiára, Laurence-re szegeződik. A szülei tette évekkel később sem hagyta nyugodni, súlyos bélyeget nyomott az amúgy is labilis fiúra, hogy tudomást szerzett a gyilkosságról és később az elhantolt lány hollétéről. Foggal-körömmel igyekezett minden bizonyítékot elrejteni, ami a szüleit gyanúba keverhette volna. Végül megszólalt Karen is, a meggyilkolt lány húga. Az ö szemüvegén keresztül megismerhettük, milyen kálvárián megy keresztül a nővére megkérdőjelezhető életvitele miatt. Karen nézőpontjain keresztül a nővérének és a szüleik életét is megismerhettük. A múltbéli események hatására vált Anne olyanná, aminek a következtében a tisztességes szülők megtagadják a lányukat. A labilis természetű nő a sok fájdalom hatására az alkoholba és a drogba menekült. Elindult egy lejtőn, ahonnan már nem volt visszaút, és ez okozta a tragédiát is. Karen jellemében tisztaság, a józan ész lelhető fel. Az utolsó pillanatig küzd nővére gyilkosának a felkutatásában. Békét és igazságot szeretne a családjának. Ő került hozzám a legközelebb, mert neki nincsenek titkai, melyek befolyásolhatnák a józan ítélőképességét.
A gyilkosság után évek telnek el, és nem kerül elő Anne holtteste, de a három kulcsszereplő élete összeforr, kapcsolat alakul ki közöttük. Megismerik egymást. Lapról lapra bonyolódik a történet, főleg a vége felé, amikor Laurence és Karen egymásba szeretnek. A titok hamarosan kiderül, nem lehet egy életen át hurcolni ezt a súlyos terhet. Kinek a nyakába varrja az írónő az elkövetett gyilkosságot? Meglepő fordulattal zárja le Liz Nugent az eseményeket. Drasztikus módon oldja meg a helyzetet. Briliáns az írói tehetség és a fantázia.
A regény erőssége a sorok között fellelhető izgalom, hogy mikor és melyik szituációban kerül napvilágra a gyilkos kiléte. Hamar rá kellett jönnöm, hogy elsősorban nem erről szólt a regény, hanem egy korábban jómódú családot mutat be az írónő, ahol a feleség, anya annyira kötődik a szeretteihez, hogy képtelen teret engedni nekik, ezáltal belefulladnak a szeretetebe és nyomorúságos életre vannak ítélve. Alaposan kidolgozott jellemrajzokkal találkozhattunk. Mindegyik személy valamilyen fejlődésen ment keresztül. Karen és Laurence a gyilkosság árnyékában nőtt fel. Lydia az egyetlen szereplője a történetnek, aki negatív irányba fejlődött. Elméje egy az egyben megbomlott, minden cselekedete az ellen irányult, hogy ne maradjon egyedül a későbbiekben. Önző módon maga mellé láncolta gyermekét az idők végezetéig.
Muszáj pár mondatban megemlítettem a könyv külcsínét, ami méltó a tartalomhoz. A kézbevétel után már tudtam, hogy valami különlegest tartogat számomra. Nyomasztó sötét kastélyt láthatunk messzi távolban, ami, mint később megtudjuk, mindennek a központi színhelye volt. Letisztult, elegáns borító mögött hátborzongató események lapulnak.
Összességében nagyon nagy kedvencemmé vált ez a könyv. Az okos és furfangos írónőnek köszönhetően egy bizarr történetet kaptunk, ami az olvasás után is a gondolatainkban motoszkál. Hitelesnek véltem a cselekményt, valamint a szereplők jellemrajzát. Ezáltal bele tudtam magamat képzelni kívülállóként a történetbe. A műfaj kedvelőinek kötelező olvasmány a Mindig is éjjel lesz című könyv.
Felkeltettem a kíváncsiságodat?
Ha nem szeretnétek lemaradni a legfrissebb értékeléseimről, akkor lájkoljátok be az
~ Adry ~
Megjegyzések
Megjegyzés küldése