J. K. Rowling: Az ​élet dolgai

A 25. Nemzetközi Könyvfesztiválon a kiadó standjánál pillantottam meg először az új J. K. Rowling könyvet. Hosszú percekig álltam kezembe a könyvvel, és végül úgy döntöttem, nem veszem meg. Utólag sem bántam meg a döntésemet, mert szerencsére a napokban megérkezett a zalaegerszegi József Attila Városi Tagkönyvtár állományába, és elsők között olvashattam el Rowling diplomaosztóra írt beszédét. 


Fülszöveg:

J. K. Rowling humorral és mély empátiával átszőtt beszédét – amelyet eredetileg a Harvard Egyetem végzős diákjaihoz intézett – nemcsak azoknak ajánljuk, akik most kezdik felnőttéletüket, hanem bárkinek, aki úgy érzi, fordulóponthoz ért, és szeretne kicsit szebben, bátrabban, szabadabban élni.

„Köszönöm – ezzel szeretném kezdeni. Nemcsak azért, mert a Harvard kivételes megtiszteltetésben részesített, hanem mert a gondolattól, hogy itt avatási beszédet kell mondanom, heteken át összeszorult a gyomrom, így sikerült fogynom egy kicsit. Duplán jól jártam! Most már nincs más hátra, mint mélyeket lélegeznem, a piros zászlókra hunyorognom, és meggyőzni magam, hogy a világ legnagyobb griffendéles találkozóján vagyok.”

Én és a könyv: 

Nem tudom, mennyire tudok szubjektív maradni, de aki ismer, az tudja, hogy élek-halok J. K. Rowling műveiért. Az a generáció vagyok, aki neki köszönheti, hogy ma olvasó felnőtt vált belőlem. Azon szerencsés gyerekek közé tartoztam, akik végigizgulhatták a Harry Potter egyes köteteinek megjelenéseit. Első kiadású könyveket olvastam, előbb ismertem meg Harry és barátainak a történetét, mint ahogy a filmek megjelentek. 

J. K. Rowling megalkotta a 90-es évek klasszikus ifjúsági regényét, amin több nemzedék fog még felnőni. Ilyen előzménnyel vettem a kezembe az "Az élet dolgai" című legfrissebb könyvét. Ki nem szeretné, hogy a diplomaosztóján a Harry Potter megálmodója tartsa az ünnepi beszédet? Az esetek nagy többségében a hallgatók annyira fel vannak spannolva az egyetemi tanulmányaik végére, hogy semmire nem fognak emlékezni az ünnepségből. A Harvard Egyetem azonban tett róla, hogy a 2008-as szemeszter végén a hallgatók garantáltan emlékezzenek. Az itt végzett fiatal felnőttek Rowling szavain keresztül szívták magukba az olvasás szeretetét. Egy új világ tárta ki a kapuit előttük. A legnagyobb ajándék az Alma Matertől, hogy sokak kedvenc írónője állhatott előttük a legfontosabb pillanatban. Az élet dolgai egy beszéd a felnőtté válás küszöbén álló egyetemistákhoz. Nagyon sok hasznos tanács hangzik el ebben a szónoklatban. Igazi lélekerősítő a tanácstalan fiatalok számára. Kimondottan tetszettek az itt-ott elejtett roxforti megjegyzések, ezáltal még személyesebbé vált a szememben.

Kritika (...)

A szöveges részekkel az égvilágon semmi problémám nem volt, minden szavát csak úgy ittam az írónőnek. Maga a szöveg kicsivel több, mint 60 oldal, ami szerintem nem lehetett több 20 perces beszédnél a Harvard Egyetemen. A képi illusztrációk egy hangyányit sem nyerték el a tetszésemet. Egyik-másik kifejezetten zavaró volt, és nem értettem, hogy miért pont oda szerkesztették. 

Összességében négy csillaggal jutalmaztam ezt a könyvet a molyon, de csak a kritikában megfogalmazott észrevételeim miatt vontam le egy csillagot. Szívem szerint csak három és fél csillagot szerettem volna adni, de a könyv mondanivalója meg teljesen jó, semmi kivetnivaló nincs benne.

Felkeltettem a kíváncsiságodat?
Akkor ITT meg tudod rendelni a könyvet.

Ha nem szeretnétek lemaradni a legfrissebb értékeléseimről, akkor lájkoljátok be az

~ Adry ~

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Roxforti házak története

Borsa Brown: A ​férj prostija

Az internetnek hatalma van! || Csabai Márk: Nem mondhatsz nemet!